close
premier
utoljára
31621_-_254

Túl a barátságon – Interjú Jason Gedrick-kel

Jason Gedrick a Befutóban a póker- és lóversenyfüggő Jerry-t alakítja. A színész interjút adott az HBO-nak, melyben titokzatos karakteréről, a játékszenvedélyről és a "degeneráltak szindikátusáról" is mesél.
Egy játékfüggőnek maga a pénz nem sokat jelent, más motiváció, célkitűzés is kell mellé. (Jason Gedrick)

A Te karaktered mutatja be leginkább, milyen is a játékszenvedély testközelből. Mit gondolsz, mi hajtja őt a “sötét oldalra”?

Nagyon sokat beszélgettem David Milch-hel arról, hogy ki is Jerry valójában, mire képes és mik a gyengeségei. Amikor először besétáltam a forgatásra, nagyon új volt számomra ez a világ. Sosem kártyáztam, főleg nem ültem pókerasztalhoz. Az egyetlen kapcsolatom a szerencsejátékkal, hogy néha fogadtam focimeccsekre, de ez is csak egyszer-kétszer fordult elő. Meg akartam ismerni azt az érzést, ami a szerencsejátékosokat keríti hatalmába. A reményt, mikor betérnek egy játékterembe vagy pókerbarlangba, és a kétségbeesés érzését, mikor kijönnek, üres zsebbel. Végül arra jutottam, hogy ez az egész függőség csak egy tünet. Egy válaszreakció valami egészen más, leginkább az önértékeléssel kapcsolatos problémára.

Gondolod, hogy például Jerry-t és a “degeneráltakat” nem is a pénz motiválja, hanem valami egészen más?


Egy játékfüggőnek maga a pénz nem sokat jelent, más motiváció, célkitűzés is kell mellé. De az igazság az, hogy amikor nyersz, általában nem az az első dolog, ami eszedbe jut, hogy ha több pénzt kockáztatsz, többet nyerhettél volna. Összegtől függetlenül hatalmába kerít egyfajta eufória. Az érzés, hogy valamiben jó vagy, sőt a legjobb. Értékesnek és szerethetőnek érzed magad egy pillanatra. A pénz másodlagos… Az első gondolatod az, hogy “én is érek valamit”. Szerintem a játékfüggők nagyrésze nem tudja elfogadni magát, nem érzi méltónak magát a figyelemre és szeretetre, innen ered minden…


Az ötödik epizódban Jerry megtudja, hogy Marcus a tudta nélkül belenézett a naplójába, mégis uralkodik magán. Mi lehet ennek az oka?

Azt hiszem van benne egyfajta távolságtartás amiatt, hogy Marcus kerekesszékben van. Hirtelen kell döntést hoznia, így végül megfenyegeti Marcust, hogy soha, de soha többet ne merjen hozzányúlni ahhoz, ami az övé… majd lelép. Ez elsőre talán megfutamodásnak tűnhet, de Jerry pontosan tudja mire volt képes korábban – hiszen a múltja egyáltalán nem feddhetetlen – ezért hatalmas önuralommal megpróbálja elkerülni, hogy olyat tegyen, amit később megbánna.

A történtek után Jerry gondoskodik róla, hogy Lonnie és Renzo bevigyék Marcus-t a kórházba, később pedig meg is látogatja. Ezután Marcus, aki gyógyszerek hatása alatt van, egy pillanatra megnyílik és elárulja, mennyire szereti Jerry-t. Ez egy nagyon megható jelenet.


Ez a legcsodálatosabb jelenet, amit valaha olvastam és elképesztően hálás vagyok azért, hogy a részese lehettem. Ez nem egy csöpögős jelenet, hanem az igazi, testvéri szeretetről szól. Nyilvánvalóan nagyon fájdalmas felismerni és kezelni azt, hogy valaki törődik veled, mikor nem is számítasz rá. Arról szól, hogy mindannyian vágyunk családra, kapcsolatokra. Marcus múltja tele van csalódásokkal, ezért is olyan nehéz feldolgoznia, hogy valaki törődik vele. Imádtam az ötletet, hogy Marcus-nak Váliumra van szüksége ehhez a felismeréshez! Valószínűleg sosem fog annál meghatóbbat mondani, mint hogy “Oké, barátok vagyunk”.

Jerry itt egy kis betekintést nyer Marcus szomorú múltjába. A traumák sorozata gyerekkorában kezdődött egy balesettel, amelyről nem sokat tudunk, így szinte az egész életét ezeknek az eseményeknek az árnyékában kellett eltöltenie.



Tudsz valamit az előzményekről, hogy Jerry és a három “degenerált” hogy lettek barátok?

Ezt szerintem csak az értheti, aki volt valaha lóversenypályán. Az az egyedülálló izgalom és remény köti össze őket, amit mindennap megtapasztalnak, mikor fogadásokat kötnek. Ez a drukk hozza össze őket, függetlenül a társadalmi osztályoktól vagy a szociális háttértől.

Van valami elmondhatatlanul érdekes abban, amilyen fanatizmussal szemlélik ezt a világot. Van egy álmuk, hogy egy napon minden apró kis részlet – a zsoké, a ló, az időjárás, a gyep állapota és persze a szerencse – összeáll ahhoz, hogy a kalkulációjuk bejöjjön. Ez a közös szál, ami összehozta őket.

Mit gondolsz, együtt marad a “degeneráltak szindikátusa”?

Az érdek, ami összetartja őket, elvileg ideiglenes, még ha nem is így indult a kapcsolatuk. Most, hogy közösen nyertek egy rakás pénzt, az az érdekük, hogy együtt maradjanak, míg elsimulnak a dolgok, bár ez egyre inkább ürügynek tűnik, hogy megmaradhasson a csapat. Soha nem beszéltek róla, hogy meddig alkotnak egy szindikátust, ez talán túl kényelmetlen téma lenne ahhoz, hogy csak úgy bedobja valaki a társalgásba. Az ősi igény, hogy tartozzanak valahova, ha már nincs családjuk, és a szégyenérzet, ami a szenvedélybetegségükből adódik, valószínűleg összeköti őket még jó darabig.

2012-03-06

Tisztelt Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a jelen honlap cookie-kat használ olyan webes szolgáltatások és alkalmazások nyújtása céljából, melyek cookie-k nélkül nem lennének elérhetőek az Ön számára. A jelen honlap használatával Ön hozzájárul, hogy a böngészője fogadja a cookie-kat.

 

A cookie-k használatáról és a használatuk módosításáról itt tájékozódhat.


Többet ne jelenjen meg