close
premier
utoljára
4565_-_254

„Bármi, amit kitaláltam, valóra vált…” - Sandra Bullock-interjú

A Nász-ajánlat sztárja a forgatás kulisszatitkairól éppolyan szívesen mesélt, mint kollégáihoz fűződő kapcsolatáról vagy éppen arról, miért kezdett producerkedni.

Sandra Bullock júliusban múlt 46 éves, de legalább tizenöt évet letagadhatna a korából. Színészi karrierje pedig, ha lehetséges, még a szépségénél is ámulatba ejtőbb. A hollywoodi színésznőknél nem túl gyakori, hogy a férfi és női nézők egyaránt szívükbe zárják, Sandra azonban kislányos bájával bárkit levesz a lábáról.

Pályája során főleg romantikus filmekben és vígjátékokban láthattuk, mint az Aludj csak, én álmodom, Átkozott boszorkák vagy a Két hét múlva örökké, de számos akciófilmben is szerepelt, ezek közül a Féktelenül a leghíresebb, melyben Keanu Reeves partnere volt. Bullock drámai alakításai is figyelemre méltóak: a 28 napban egy alkoholproblémákkal küzdő fiatal lányt alakított, A Hírhedt című filmben pedig Truman Capote barátja, az írónő Nelle Harper Lee bőrébe bújt.

A színésznőt legközelebb a Nász-ajánlat (The Proposal) című filmben láthatjátok az HBO-n, erről a szerepről mesélt egy interjúban.

Melyik jelenet forgatása volt a legkényelmetlenebb a Nász-ajánlatban? Jól gondolom, hogy a meztelenkedős?

Azt hiszem, nehezebb volt megcsinálni a nagyival táncolós részt az erdőben, mint Ryan Reynoldsszal meztelenkedni. Ryan annyira jóképű és tehetséges... De hogy őszinte legyek, egyáltalán nem annál az egyértelmű oknál fogva volt könnyű vele, mert jól néz ki. Tulajdonképpen sosem nézegettem a testemet, hogy hogy nézhet ki ilyen-olyan megvilágításban meg hasonlók. Tudtam, hogy elérkezett az ideje, hogy teljesen levetkőzzek, miután ezt feldolgoztam, már nem volt kellemetlen a helyzet. Az egyetlen problémám, így utólag, hogy egyáltalán nem találom szexinek, pedig annak kellene lennie. Sajnálom, de az a véleményem, hogyha mindent megmutatsz, az se nem vicces, se nem szexi.

Jobb, ha nem látszik minden, csak sejteni lehet?

Igen! Ami kicsit rejtve van, az mindig kívánatosabb. Minél több a ruha, annál szexibb. Kicsit tartottam tőle, hogy megalázó és kínos lesz felvenni ezt a jelenetet, de egyáltalán nem így történt. A szexualitásnak nyoma sem volt a stúdióban. Anne (Fletcher, a rendező) olyan körülményeket teremtett, hogy egyáltalán nem éreztem, hogy a stábból bárki is figyelne... Talán nem is figyeltek.

Sokat sportolsz vagy mindig is ilyen jól néztél ki?

Mindig más formában vagyok. Ez általában a szerepeimtől függ. Ha teltebbnek kell lennem, felszedek pár kilót, ha pedig szívósabb nőt alakítok, akkor lefogyok. Szeretem a testemet úgy alakítani, hogy segítse a karaktert. Az a jó ebben a szakmában, hogy fizetik az edzéseidet. Ezért személyi edzőt szoktam fogadni, hogy legyen mellettem valaki, aki motivál. Kitűzök egy célt, ő pedig segít elérni. Az életem nagy részében egyébként atletikus alkat voltam, szóval a mozgás nem jelent nekem problémát. Ha úgy érzem, hogy kicsit elengedtem magam, akkor irány az edzőterem.

Betty White a nyolcvanas éveiben jár, mégis jól működtök együtt a vásznon. Inspirált téged?

Amikor ránézek, az jut eszembe, hogy szeretném, ha ennyi idősen még forgathatnék, és ilyen örömmel végezném a munkámat. Amit véghezvitt az életében, az rendkívüli. Ha feleannyi lelkesedés és öröm lenne bennem, mint Betty White-ban, már elégedett lennék. A szomorúságot és a veszteségeket, amik érték, valami különös módon olyan szenvedéllyé tudja alakítani, ami minden alakításában jól látható. Azt gondolom, hogy elképesztő emberi lény, csodás társaság, szórakoztató történetei vannak... Imádom őt! Nagyon boldog lennék, ha ott tarthatnék mentálisan és spirituálisan, ahol ő. Remélem, én is ilyen intenzitással fogok tudni dolgozni életem végéig, még ha valószínűleg nem is a színészkedés lesz a munkám később.

Milyen munkára gondoltál?

Nem tudom, bármi lehet. Az életem egy ideje a reflektorfényben zajlik, de nem esem kétségbe, ha ez nem lesz mindig így. Rengeteg ötletem van, majd elválik, melyikből lesz valami. Bármit is hozzon a jövő, örülni fogok az új kihívásoknak.

A Nász-ajánlatban alakított karaktered nem bánik éppen kesztyűs kézzel az alkalmazottaival. Te hogy viselkedsz a környezeteddel?

Van egy csodálatos asszisztensem, és határozottan azon vagyok, hogy ne bántsam meg soha. Ő egy nagyon édes lány! Nincs könnyű dolga, ez egy kemény munka, én pedig tiszteletben tartom, és nem élek vissza a helyzetemmel.

Fiatalabb korodban előfordult, hogy kihasználták a jóindulatodat?

Dolgoztam néha nem túl kedves emberekkel, de azért visszaélést sosem tapasztaltam. Ebben a szakmában – és sok másikban is – gyakran előfordul, hogy egyesek visszaélnek a hatalmukkal. Megdöbbentő, hogy vannak, akik azt gondolják, tényleg megengedhetik maguknak, hogy így bánjanak az emberekkel. Én csak szánni tudom őket, legbelül bizonyára félnek és frusztráltak valami miatt. Az ilyen légkör a munkának sem tesz jót. A feszültség a kreativitás halálához vezet. Egy vígjátékot csak jó hangulatban lehet hitelesen leforgatni.

Milyen érzés női rendezővel dolgozni?

Tulajdonképpen mindegy, hogy férfi vagy nő rendez. Kit érdekel? Ha a rendező érti a dolgát, akkor már nagy baj nem lehet. Pont nem érdekel, hogy férfi, nő, fekete vagy fehér.

Nem volt furcsa a korkülönbség a két fő karakter, Margaret és Andrew között?

Vicces, hogy ez a fiatalabb pasi, idősebb nő dolog mekkora tabu a filmekben, közben a való életben ezen egyáltalán nem lepődik meg senki. Maximum akkor foglalkozik ilyesmivel egy magazin, ha magasabb példányszámot akarnak eladni. Egy kapcsolatban fontosabbak a közös élmények, élethelyzetek, a hasonló élettapasztalat, mint az, hogy pontosan egyidősek legyetek. Lehet, hogy a társadalom azt várja el, hogy ne legyen nagy korkülönbség a partnerek között, de ez sokszor lehetetlen. Valaki 24 évesen mindent tud a világról, más még 60 évesen is fejlődik. Szóval, miért szabnánk gátat azoknak a kapcsolatoknak, amelyek jól működnek, függetlenül az életkortól, a bőrszíntől vagy éppen a nemtől? Örülök annak, hogy a filmben társadalmi kérdések is helyet kaptak.

Mesélnél kicsit az énekes-táncos jelenetekről?

A forgatás legnehezebb napja volt! Harcoltunk az esővel, küzdöttünk a világítással... Sokan azt hiszik, hogy a felvétel közben halljuk a zenét, amire táncolnunk kell, de ez nem így van. A dalt később keverik rá a hangsávra, szóval az egész kicsit olyan, mintha sötétben tapogatóznál.

Honnan merítetted az inspirációt a karaktered, Margaret Tate megformálásához?

A való életben én is egy szuka vagyok, akárcsak Margaret. Színésznő vagyok, az interjúkon mindig a legjobb oldalamat kell mutatnom, hiszen azt szeretném, hogy jó dolgokat írjanak rólam. Közben meg a lelkem mélyén bennem is ott fortyog a gonoszság, ami bármikor kitörhet és kinyírhatlak. (nevet) Komolyra fordítva a szót, ez egy nagyon jól megírt szerep, nekem csak egészen apró részleteket kellett hozzátennem a karakterhez.

Volt olyan pont az életedben, amikor a munkádban sikeres voltál, de nem volt magánéleted, mint Margaretnek a filmben?

Nem hiszem, hogy Margaretnek üres lett volna az élete. Sosem gondoltam, hogy ő így érezné. Neki a munkája volt a családja, a szeretője és az élete egyszerre. Minden, amit csinált, minden terve a legnagyobb szerelme, azaz a munkája körül forgott. Semmi nem hiányzott az életéből, amíg meg nem fordult vele a világ, és haza nem kellett költöznie a szülővárosába. Meg kellett tapasztalnia, miről szól a család. Ez egy olyan oldalát nyitotta meg, aminek a létezésével talán maga sem volt tisztában. Szóval, nem gondolom, hogy elszalasztott volna valamit, mint ahogyan, ha én végiggondolok az életemen, én sem érzek ürességet. Mindent elértem, amit csak szerettem volna. Szoktam is mondogatni, hogy elég félelmetes, hogy bármi, amit kitaláltam, valóra vált.

Úgyhogy sosem éreztem, hogy bármi is hiányzott volna az életemből, míg nem egyszer egy napon megálltam, hosszasan szagoltam egy szál rózsát, és azon kaptam magam, ki kell szállnom a mindennapi taposómalomból. Rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket szeretnék, de még magamnak sem vallottam be. Felismertem azt, hogy igenis vannak olyan részei az életemnek, amiket nem szeretek. Megszabadultam tőlük, és ezzel helyet csináltam más dolgoknak. Mindezzel együtt most sem gondolom, hogy valamiről lemaradtam volna. Amíg nem nyitod ki az ajtót, hogy megnézd, mi van kívül, nem is hiányozhat a kinti világ, hiszen nem tudhatod, mit találsz ott.

Nem csak főszereplője, hanem producere is vagy a filmjeidnek mostanában. Vagy nevezzünk inkább vezető producernek?

Ezek csak titulusok. Amikor belevágtam ebbe a filmbe, kételkedtem benne, hogy valaha fogok még romantikus vígjátékot forgatni, mert azt éreztem, hogy nem jól sül el a film, el fogják szúrni. Ezért inkább a magam érdekében a kezembe vettem a dolgokat. Azért lettem a film vezető producere, hogy beleszólhassak valamibe, ha nem tetszik az eredeti elképzelés. Erre aztán nem volt szükség, de legalább biztonságban éreztem magam.

Producerként dolgozni egy filmben nagyon különbözik attól, amit megszoktam, Két-három év rámegy az életedből egy filmre. Minden alkalommal idegeskedem, épp csak nem kapok gyomorfekélyt, egész idő alatt nyomorultul vagyok, és azt mondogatom, sosem csinálok ilyet többet. Aztán persze minden kezdődik előröl. Mára megtanultam érvényesíteni az akaratomat, és ha ez azzal jár, hogy hétvégén is dolgoznom kell, akkor feláldozom a szabadidőmet. Ha feljebb akarsz lépni, áldozatokat kell hoznod. De megéri, nagyon jó érzés, hogy beleszólhatok a filmbe, ha például nem tetszik a vége, kitalálhatunk közösen új befejezést. A név, az, hogy producer vagyok, bizalmat és hatalmat ad, de nem ezért csinálom az egészet, hanem mert boldoggá tesz. Minden alkalommal meglepődöm, ha működik a film és sikeres lesz.

Milyen érzés egy baráttal együtt játszani, mint Ryan Reynolds?

Általában nem tanácsolnám. Mint ahogy azt sem, hogy családtaggal dolgozzon az ember. Most is kicsit gondterhelt voltam, aggódtam, hogy nem tudunk megfelelni az elvárásoknak, sajnos ilyen a természetem. Azért ott van az érem másik oldala is. Akiket szeretsz, a legjobbat hozzák ki belőled, ezért hasznos is lehet, ha ismerős színésszel vagy rendezővel dolgozol. Amikor fél szavakból, egy tekintetből vagy egy lélegzetvételből megértjük egymást, az hatalmas ajándék ebben a szakmában, és a legeslegjobb érzés a világon!

2010-08-19

Tisztelt Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a jelen honlap cookie-kat használ olyan webes szolgáltatások és alkalmazások nyújtása céljából, melyek cookie-k nélkül nem lennének elérhetőek az Ön számára. A jelen honlap használatával Ön hozzájárul, hogy a böngészője fogadja a cookie-kat.

 

A cookie-k használatáról és a használatuk módosításáról itt tájékozódhat.


Többet ne jelenjen meg