Bár hadba vonulása után az arisztokrácia kísérletet tett hatalma megfosztására, Sulla időszakos békét kötött a pontusi királlyal, és csapataival egyenesen Rómába vonult, ahol erőszakkal visszafoglalta pozícióját, majd a történelemben addig egyedülálló módon határozatlan idejű dictátori joggal ruházta fel saját magát. Ez az időszak a Római Birodalom egyik legvéresebb időszakává vált, a politikai érdekből elkövetett gyilkosságok iszonyatos mértéket öltöttek, a politikai életet teljes züllésbe taszították. Végül Sulla, máig tisztázatlan okokból Kr.e. 79-ben lemondott minden tisztségéről és - bár egyesek szerint a háttérből még nagyban befolyásolta a birodalom ügyeit - eltűnt a közéletből - diktatórikus módszerei azonban óriási zűrzavart hagytak maguk után.
Ebben az ismételten széthúzó társadalomban lépett színre alig néhány évvel később egy rejtélyes gladiátor, Spartacus, aki a sorsukat reménytelenül megváltoztatni akaró rabszolgák és gladiátorok élére állva egy máig legendás rabszolgaháborúban saját életét is feláldozva próbálta kiharcolni, hogy a jogaiktól megfosztott társadalmi réteg sorsa jobbra forduljon.