Spartacus

Az állandó háborúk következtében a társadalmi rend hamar felborult. A meghódított területekről beáramló olcsó gabona átalakította a belterjes gazdálkodást: az egyre nagyobb földterületekkel rendelkező nagybirtokos arisztokrácia tagjai átálltak a szőlő, az olajbogyó, déli gyümölcsök és zöldségfélék termesztésére, földjeiket pedig immáron a meghódított területekről özönlő, szinte korlátlan mennyiségű és olcsó munkaerő, rabszolgák művelték. Az átalakult termeléssel az esetenként hosszú évekig tartó katonáskodásból hazatérő, az arisztokráciáénál jóval kisebb földterülettel rendelkező parasztság már nem tudta felvenni a versenyt a termelésben, sorra szegényedtek el és veszítették el a földjeiket, melyek javarészt latifundiumokhoz lettek csatolva. A nincstelenné váló parasztság ingyenélő tömegként áramlott a nagyvárosokba, leginkább Rómába, megélhetést keresve - kevés sikerrel.

Bár az állam gyakori adományozással és szórakoztatással (Panem et circenses - kenyeret és cirkuszt) igyekezett rendet tartani a társadalom soraiban, komoly és hosszú távú változásokra volt szükség. Így léptek színre Cornelius Scipio unokái, Tiberius Gracchus, majd testvére Caius Gracchus, akik elsősorban a földtulajdonok megreformálásával igyekeztek helyreállítani a belső békét. Tevékenységük részben sikeres volt, ám hosszú távon nem nyújtottak megoldást a birodalom problémáira, hiszen a provinciák lakóit teljes mértékben kiszolgáltatták a lovagságnak, akik rendkívüli mértékben éltek vissza hatalmukkal. A viszály és az elégedetlenség, valamint a harcoló alakulatokat meghatározó parasztság csökkenése komoly veszélyekkel fenyegette a Római Birodalmat.

Az igazi áttörést Marius színre lépése hozta meg, aki teljes egészében megreformálta a hadsereg felépítését. Mindenkinek lehetőséget teremtett a sereghez való csatlakozáshoz, a szolgálati időt pedig tizenhat évben állapította meg, melynek leteltével a katonák saját földet kaptak, ahol veteránként, annak minden előnyével együtt telepedhettek le. A hamar új életre kelő sereggel már könnyedén visszaszorította a határokat fenyegető törzseket és a szövetségesekkel vívott háborúnak is pontot tett a végére - bár vérengzés helyett inkább megállapodással zárta azt le: lakosainak megadta a római polgárjogot.