Spartacus

Függetlenül attól, ki miért jutott gladiátorsorba, a kiképzés egyformán kemény és embert próbáló feladat volt mindenki számára. A rabszolgák, elítélt bűnözők és az arénabeli összecsapásokat önszántukból választó férfiak – majd később nők – kiképzése és elszállásolása ezekben az ún. ludusokban történt. Minden ludus rendelkezett egy hálókörlettel, melyek a barakkokhoz hasonlóan szűkös cellákból álltak, valamint egy küzdőtérrel a gyakorláshoz.

A kiképzés több hónapot vett igénybe mielőtt egy-egy harcos próbára tehette tudását az aránékban. Ez alatt csak nagyon ritkán és rövid időre, kizárólag hétvégén hagyhatták el az iskola területét, és kizárólag azok, akik önként jelentkeztek a gladiátorsorba. A ludusok tanulói a mesterektől, egykori gladiátoroktól sajátították el a küzdelmek szabályait, a fegyverforgatást és a tökéletes kivégzések végrehajtását, ám mindezek gyakorlása kizárólag fa eszközökkel történt: a ludusokban ugyanis tilos volt a halál okozására alkalmas fegyverekkel való gyakorlás.

A legelső feljegyzett ludus Capua városához kötődik, a legnagyobb (Ludus Magnus) romjait pedig még napjainkban is megcsodálhatjuk Rómában.