Borgiák

Rodrigo Borgiát a szimónia és a testi élvezetek élharcosaként emlegetik ma is (ez utóbbi, mint tudjuk nagyon népszerű és gyakori volt abban az időben). Továbbá méregkeveréssel és gyilkolással is meggyanúsították, mint aki mindenre képes, hogy saját magát és családtagjait minél magasabb pozícióba juttathassa.

Egy hónappal halála után Mantova márkija, Gian Gonzaga azt állította, hogy Rodrigo eladta lelkét az ördgönek, mert állítólag amikor Sándor beteg volt, így könyörgött: “Jövök hozzád, csak várj még egy kicsit…” Azok, akik ismerték a titkát, ezt azzal magyarázták, hogy a konklávé alatt Rodrigo kötött egy egyezséget a pápai címért cserébe (valószínűleg a gonosszal). Az egyezség azzal a feltétellel született meg, hogy pápa lehet, de csak úgy, ha uralkodása 12 évig kitart majd. Egyesek megesküdtek, hogy halálos ágya körül ördögöket láttak, a pápa teste pedig olvadni, szája habozni kezdett.

Pedig lényegében VI. Sándor nem sokban különbözött a többi reneszánsz pápától. Közülük csak nagyon kevesen jártak Krisztus lábnyomában, a templomi vezetők közül sokan éltek világi életet. Ahogy Giovanni di Medici (VI. Leó) pápa fogalmazott: “Amióta Isten nekünk adta a pápai széket, azt is jóváhagyta, hogy élvezzük!”

Pietro Barbo, vagyis II. Pál (1464-1471), a  történelem 211. pápája igazi luxusban élt . Pazar egyházi kelméket viselt és visszaállította a hármas pápai tiarát, ami állítólag olyan nehéz volt, hogy attól kapott gutaütést és ebbe halt bele. Pápasága alatt sokszor visszavonult a hálószobájába drágaköveivel, hogy egymagában csodálhassa őket. Szerette a mulatságokat, az ő ideje alatt Róma egyfolytában karneválokat szervezett. Nagy népszerűségnek örvendett a lakosok körében, ám egyházi társai már kevésbé kedvelték. Tény, hogy nagy költekező hírében állt, de vagyonát legalább nem prostituáltakra és haszonleső rokonokra költötte. Homoszexuálisnak tartották és gúnynevekkel illették, mert a vészterhes órákban jellemzően könnyekben tört ki. Mások azért vették a szájukra, mert Pál szívesen bújt női ruhákba. Szélütés következtében halt meg, állítólag miközben egy szolgálóval hált, míg mások szerint a tiarája okozta végzetét.

Őt követően Francesco della Rovere, IV. Sixtus (1471-1484) ülhetett a pápai székbe. Rögtön rokonai megsegítésébe és Róma fejlesztésébe kezdett. Mindez költséges vállalkozás volt, így valamiből elő is kellett teremtenie a pénzt. Keményen adóztatott, többek között a kurtizánokat és prostituáltakat. Kitalált és árusított például olyan speciális engedélyeket, amik lehetővé tették a matrónáknak, hogy kényelmesen érezzék magukat, miközben uraik távol vannak. Saját szexuális élete is kicsit komplikált volt. Állítólag saját nővérével és fiával is szexuális viszonyt folytatott (a fiú alapvetően vérfertőző viszonyból származott).

Sixtus Giovanni Battista Cybonak adta át Szent Péter trónját, ő lett VIII. Ince pápa (1484 - 1492). Jámbor emberként ismerték, akinek számos törvényen kívüli gyermeke született. Egyikőjük, Franceschetto Cybo vette feleségül Maddalena di Medicit. Elérte, hogy minden büntetőügyből 150 dukát (arany pénzérme, amely egész Európában használatos volt az I. világháború előtt) a pápai kasszában landoljon,  és általában ő gyűjtötte. Apósa, Lorenzo neki akarta adni egyik hercegségét, de a fiatal Cybo túl lusta volt, hogy a római nemesekkel bajlódjon. Csak a pénz érdekelte. 1490-ben lopni is próbált a pápai kincstárból.

Sőt, VI. Sándor követői sem voltak különbek. Siena püspöke, Francesco Todeschini-Piccolomini, azaz III. Pius pápa mindössze 26 napot pápáskodott 1503-ban, beteg volt és öreg. Őt Sándor ősellensége, Giuliano della Rovere bíboros, II. Gyula pápa (1503-1513) követte, aki mindent elkövetett, amit csak lehetett, hogy gyanúba keverje a Borgiákat. Véget kívánt vetni a szimóniának, és az ő idejében a bíbrosok vagyona kivételesen a pápai kincsestárban landolt, nem pedig saját zsebben. Ugyanakkor a pápai búcsúk árusításába kezdett. Nem mérgezett és nem ölt, becsületesen nyilatkozott.
Egy római úrinőtől született egy törényen kívüli lánya, de az a hír járta, hogy ő is szívesen fogadta a fiatal fiúk és prostituálatak közeledését. Zülött életmódja miatt elkapta a szifiliszt, ami annyira eltorzított és elcsúfította a testét, hogy a zarándokok a látogatáskor nem csókolhatták meg a lábát.

Amikor pápasága véget ért, a bíborosok Giovanni di Medicit választották pápnak. X. Leó a beiktatásakor a II. Gyula által felhalomozott pápai tartalék jelentős részét elkölötte. A koronázást követő estét a Sant' Angelo kastélyban töltötte a szeretőjével, Alfonso Petruccival, akit aztán meg is tett Siena bíborosának. Ugyanígy tett a családjával és törvénytelen fiaival. Pápasága korai éveiben Giuliano testvérét próbálta megtenni Nápoly uralkodójának, míg Lorenzo unokaöccsének észak-olasz területeket adott. Szerette a pompát, a pazar lakomákat, és olyan mértékben költekező volt, hogy például kidobatta azokat az ezüsttálakat, amelyek koszosak voltak. Mivel a jelentős kiadásokat fedezni kellett valamiből, jellemzően a bordélyházak adóját emelte meg. Nem volt egy irgalmas pápa, utolsó éveire majdnem teljes egészében kiürítette a kicsestárat. Bíborosainak pedig elege lett a stílusából és érdekes humorából. Egyszer például magához hivatta a költő Pietro Aretinot, hogy írja meg elhunyt kedvencének, Hallo elefántnak a végakaratát, az állat nemi szerveit pedig adja valamelyik bíborosnak. Nem csoda, hogy összeesküvést szőttek ellene, élükön a költő Petruccival. A megmérgezését fontolgatták, a tervre azonban rájöttek, Petruccit elfogták és megkínozták.

Ilyen volt tehát az élet Rodrigo Borgia korában. A szimónia és a búcsúcédulák árusítása bevett szokás volt. A korlátlan örömök és hedonizmus napjai, amikor szinte mindent lehetett a katolikus világban. Mérgekről, törvénytelen gyerekekről és brilliáns művészekről vált ismertté a reneszánsz pápaság, amikor ők és a bíborosok számítottak az igazi római férfinak. Érdekes, hogy ebből a szép és igen bő pápai listából miért épp a Brogiákra esett a választás, akikhez a kor minden negatívumát társították.