Borgiák

Rómát sokáig a pápaság székhelyeként, a fővárosok fővárosaként és a világ központjaként emlegették. Aztán a reneszánsz ideje alatt egyenlő lett a világ végével.

VI. Sándor pápa, Rodrigo Borgia sem különbözött kortársaitól. Törvénytelen gyeremekeket nemzett (hiszen pápaként nem lehetett törvényes utódja), nőket megbabonázó képességgel bírt, ezzel a magatartással pedig teljes egészében sokkolta kora erkölcsét. Minden létező ponton ellentmondott a pápaság intézményi szabályainak. De ebben az időben a bíbrosok is úgy éltek, akár a kiskirályok: a vadászat, a lakoma és a testi élvezet töltötte ki idejüket a vallásos könyvek lapozgatása helyett. Róma tökéletes helye volt az édes bűnöknek.

A hajadonok városa, a kurtizánok, a hires költők és népszerű asszonyok otthona

Sok fiatal, vállalkozó szellemű fiatal állt Isten szolgálatába, nem feltétlenül az áhitat miatt. A plebejusok és a nemesek fiatalabb fiai úgy vélték, a templom tökéletes hely karriert befutni, hiszen tudásukat elismerik és nemes célokra fordíthatják azokat. Ilyen volt például V. Sixtus papa is, aki paraszti családból származott. Egész Európából érkeztek fiatalok, akiknek  a hírnév, az elismerés és a szerencse lebegett a szemük előtt. Elvileg cölibátust fogadtak, ugyanakkor rendszeresen keresték fel a nők társaságát nemcsak a szexuális örömökért, hanem szellemi eszmecserékrét, flörtölésért és apai kötelességeik ellátásáért. Ezért is lett Róma a hajadonok városa, a kurtizánok, a hires költők és népszerű asszonyok otthona. Vajon Vanozza Catanei, VI. Sándor pápa gyermekeinek anyja is egy volt közülük? Ezt nem tudjuk biztosan. De azt feltételezhetjük, hogy a rengeteg kurtizán közül nem mindegyikükkel lehetett kizárólag teológiai kérdéseket boncolgatni.

A bűn templomai

Megkülönböztették ekkoriban a “hagyományos” ősi foglalkozást űzőket, akikre leginkább sötét sarkokban és vendéglőkben bukkanhatott az ember. Az igen rossz hírű nőkkel szemben a kurtizánokat jobban megbecsülték és tisztelték, és nem csak azért, mert magasabb árért dolgoztak. Őszinte paráznaként vagy tisztességes kéjnőként emlegették őket. A “női udvaronc” és szolgai szerepet magában foglaló kurtizánok (olaszul cortigiana) a pápaság alárendeljtei voltak, de természetesen nem a szolga hagyományos értelmében. Mivel a nemesek és az egyházi méltóságok körében szocializálódtak, műveltnek és szofisztikáltnak kellett lenniük, hogy megjelenhessenek társasági eseményeken és társaságukkal szórakoztassák uraikat. Ha valaki kérdezősködött volna a kurtizánok gyermekeinek apja után, annyit válaszoltak volna, hogy ő a szenátus és a római nép, azaz az egész római állam. Kedvesnek, a művészetekben és a római társadalom ügyeiben jártasnak kellett lenniük. Státuszuknak megfelelően illett megjelenniük és öltözködniük, megmutatva, hogy vagyonos emberek támogatását élvezik.

A prostitúcióhoz rendkívül pragmatikusan viszonyultak a középkorban. Így hát annak ellenére, hogy felháborodást váltott ki az erkölcs őrei és a pápaság körében — akik mindenkit, aki élt vele, örök kárhozatra ítéltek — a középkori emberek szinte egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a prostitúció elítélendő, de szükséges, és mint ilyen, megfelelően kell kezelni. Aztán a 14-15. századi Európa városaiban egyre több, városi tisztségviselő által üzemeltetett bordélyház nyílt, a  feleségek legnagyobb felháborodására. A bűn templomainak munkásai adót fizettek a városnak, és kötelesek voltak néhány szabályt betartani: ünnepnapokon nem dolgozhattak és szigorú higiéniai követelményeknek kellett megfelelniük (a szifilisszel fertőzött nőket kizárták a bordélyházakból). Elméletileg az öröm kapui csak a nőtlen férfiak számára nyíltak meg, de el tudjuk képzelhetjük, hogy nem volt egyszerű eldönteni, ki, milyen családi állapotú. Ha azonban a nős férfiakat rajtakapták, komoly büntetésre számíthattak.

De természetes más platformokon is találtak szórakoztató lányokat a férfiak, az egyik legismertebb ezek közül a fürdő. Az illegális bordélyházakból sem volt hiány, voltak nők, akik közvetlenül az utcán árulták testüket, néha egészen közel a templomokhoz (ám ez súlyos következményekkel járt).
A prostitúció tehát a középkori társadalom részeként működött, nem így a viktoriánus korban. A legtöbb kurtizán 30 évesen felhagyott foglalkozásával, és könnyedén talált polgári foglalkozást. Ha némi hozománnyel is bírt, férjet is találhatot magának, nem volt jellemző, hogy  sanyarú sorsra kényszerültek.
A középkor vége felé azonban kezdett minden megváltozni...

Folytatás hamarosan!