Borgiák

Úgy tűnik, hogy néhány nép történelmében kötelezően feltűnik egy gonosz asszony, aki szűzeket és/vagy férjeket gyilkol, mérget kever, de legalábbis nagyon gonosz. A mi Báthori Erzsébetünkről nemrég készül két film is. Lucrezia Borgia sem először tűnik fel mozgóképen a Showtime Borgiák című sorozatában, először némafilm készült Olaszországban róla 1910-ben, azóta pedig időről időre feltűnik fő- vagy mellékszereplőként.

Arról, ahogy ma tekintünk a Borgia-pápa egyetlen lányára, nagyrészt Victor Hugo tehet. A nyomorultak írója ugyanis 1833-ban drámát írt Lucreziáról: ebben már a harmadik férjével él az asszony, Alfonso d'Este ferrarai herceggel, amikor egy fiatal nemes, Gennaro és a baráti társasága az udvarukba érkezik. A cselekmény szerint Lucrezia hamar rájön, hogy a fiú az ő fia, de figyelmességét iránta a férje félreérti és féltékenykedni kezd. A férj megmérgezteti Gennarót, de Lucrezia megmenti. Ám a fiú annyira gyűlöli a Borgiákat, hogy nem hiszi el, hogy az asszony megmentette. Végül Lucrezia maga mérgezi meg a fiút véletlenül, aki csak élete végén tudja meg, hogy ő a nő fia.

A dráma születése után nem sokkal Gaetano Donizetti, a neves zeneszerző operát írt, melyhez Hugo drámájának a szövegét írták át librettónak. Azóta pedig a méregkeverők királynőjeként tekintünk VI. Sándor pápa lányára. Akit valójában apja kényére-kedvére házasított és költöztetett és aki végül nem kerülhette el a korabeli nők sorsát és 39 évesen, nyolcadik gyermeke születése után halt meg.



Pedig csodásnak indult élete, hiszen a nagyratörő Rodrigo Borgia kedvenc gyermeke, egyetlen lánya volt. 1480 áprilisában született, az itáliai reneszánsz zenitjén. Mire apja 1492 augusztusában elfoglalta a pápai trónt már eladósorba került, legalábbis a kor szokásai szerint. 21 évesen már a harmadik házasságát kötötte. A Borgiák című sorozat indulásakor 1492-ben járunk, Lucrezia ekkor 12 éves lehetett. Apja hatalmi törekvései részeként már korábban eljegyezte őt egy spanyol nemessel. Ezt azonban felbontották, mivel a pápai kincstár üresen kongott és amúgy is az itáliai szövetségeket kellett megerősíteni, így Lucreziát alig 13 évesen Giovanni Sforzához adták. A milánói Sforzák akkoriban az egyik leghatalmasabb és leggazdagabb család voltak.

A Sforzákat 1497-ben elüldözték Milánóból, így Lucreziának is válnia kellett. Egy évvel később pedig már újból férjnél volt, Aragóniai Alfonz, Bisceglie hercege lett a házastárs, II. Alfonz nápolyi király törvénytelen fia. Alfonzra a családja remek francia kapcsolatai miatt volt szüksége a pápának. Azonban hamar fordult a kocka és VI. Sándor Nápolyra vetette sóvár tekintetét. A francia királlyal karöltve akarta megszerezni a városállamot. Alfonznak halnia kellett, először az utcán támadták meg, majd a betegágyán megfojtották. Valószínűleg ez utóbbi hátterében a szerető testvér, Cesare állt.

Nem sokkal később Lucrezia ismét frigyre készülhetett: Alfonso d’Este modenai és ferrarai herceggel boronálták össze. Az asszony hat gyermeket szült ebben a házasságban. Ferrara hercegi udvara ezután hosszú időre nyugalmat és békés családi életet biztosított. VI. Sándor 1503-ban, Cesare Borgia 1507-ben távozott az élők sorából, ezután Lucrezia a vallás felé fordult, még kolostort is alapított Ferrarában 1510-ben.



Amit Victor Hugo elrontott, azóta többen is megpróbálták helyrehozni. Először 1939-ben Maria Bellonci történelmi regénye tűntette fel jóval pozitívabb színben az asszonyt, majd két éve megjelent egy amerikai történész, Diane Yvonne Ghirardo kutatása, amelyben rehabilitálta Lucreziát. A történésznő alaposan átböngészte a ferrarai levéltárakban fellelhető dokumentumokat a 15-16. század fordulójáról. Kutatásából kiderül, hogy Lucrezia, egyedülálló módon a kor női között, igen tehetségesen gazdálkodott.

A kutatás szerint Lucrezia 30-50 ezer hektárnyi földterületen gazdálkodott, méghozzá nem is akárhogy, hiszen korábban mocsaras területeket tett művelhetővé. Olcsón megvette ezeket, majd a gazdálkodásból származó jövedelmet visszaforgatta és újabb területeket vásárolt fel. Ghirardo hétéves kutatásából kiderült az is, hogy Lucrezia értett szerződések előnyös kötéséhez és ha szükség volt rá, saját ékszereinek elzálogosításával szerzett pénzt.

A megvásárolt földeket saját nevére iratta, így a haszon is az ő tulajdonába került. A tanulmány azt is kiderítette, hogy hasonló tranzakciókra legközelebb csak harminc évvel később került sor Itáliában.



Kiváncsian várjuk, hogy a Borgiák hová juttatják el majd Rodrigo egyetlen lányát, a legújabb eredmények vagy a legendák alapján ábrázolják a lány sorsát? Ti milyennek szeretnétek látni Lucreziát: önálló nőnek vagy gonosz méregkeverőnek?