Túl a bokszon

Az ifjúsági film talán a leginkább elhanyagolt műfaj, hiszen a látszat ellenére meglehetősen rizikós vállalkozás. Ez a korosztály már nem igényli a szülői jelenlétet, viszont az ebből fakadó előnyt kihasználva inkább nagyobbaknak szóló filmre surran be. Ennek ellenére tavaly Hollywoodban két nagyszabású mozit készült elsősorban nekik. A Super 8 és a Vasököl titka ugyanaz volt: nem csak a mai tizenévesek, hanem a késő ’80-as évek hasonló filmjein felnőtt generáció számára is élvezhető.

Bár a két film közül egyértelműen a Super 8 sikerült jobban, a Vasököl érdemei sem elhanyagolhatóak. Főleg, mert elég bátor volt, hogy előképének olyan alkotást válasszon, melyet már a saját korában sem értékeltek igazán: az akciósztár Sylvester Stallone fiatalok felé nyitó filmjét, a Túl a csúcsont. Menahem Golan (Delta kommandó, A ninja színre lép) rendezése minden porcikájában a korszak lenyomata volt, ugyanakkor bevételek tekintetében messze a várakozások alatt teljesített – persze, ez legkevésbé sem zavarta a még javában a narrátoros VHS kazettákat fogyasztó hazai közönséget. A kamionsofőr és fia kapcsolatát elregélő sztori a Vasökölben csupán néhány apróságban változott – kezdve rögtön azzal, hogy a cselekményt a közeljövőbe helyzi át. A fiára jelen esetben koloncként tekintő Charlie (Hugh Jackman) is magányosan szeli kamionjával az országutat, pénzt pedig szkander helyett bunyóval keres. De nem akármilyen bunyó ez: az arénában óriásrobotok mérik össze tudásukat, akiket Charlie a szorító mögül instruál – feltéve, ha éppen nem verik alkatrészeire a harcosát. A fiával együtt töltött pár hét alatt a tét növekszik: a férfi számára most már nem adósságai rendezése jelenti az egyedüli motivációt.

A Vasököl rutinból hozza az alapelvárásokat, azaz: izgalmas jövőképet (a film egyik érdekessége, hogy nem rugaszkodik el radikálisan napjainktól), tökéletes speciális effektusokat és vele együtt látványos meccseket. Mellette a karakterekben, illetve jól működő felnőtt és gyerek színészekben sincs igazán hiba – már amennyire a műfaji keretek kibontakozási lehetőséget engednek nekik. Ugyanezt bármelyik szezonális hollywoodi slágerfilmtől megkapjuk, és a Vasököl ezektől még távolról sem tökéletes mozi. Amivel túlmutat hasonló klisékkel telepakolt társainál, hogy ennek a filmnek van szíve, ami átüt a vásznon – jelen esetben a tévéképernyőn.