Tévedések vígjátéka

Pedig James L. Brooks-ra igazán elmondható, hogy megfontolt alkotó. Közel két évtizednyi televíziós múlttal a háta mögött vágott bele első mozifilmjébe, a Becéző szavakba, mellyel rögtön három Oscar-díjat – a legjobb rendezőnek, forgatókönyvírónak és filmnek járót – vihetett haza. Azóta mindössze ötször állt kamera mögé.

A hatéves kihagyás után érkező Honnan tudod ráadásul harmadik közös munkája Jack Nicholsonnal. Az első kettő (Becéző szavak, Lesz ez még így se) Oscart hozott a sztárjának is és bármikor elővehető, kellemes néznivalók. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a történet gerincét adó szerelmi háromszögbe ezúttal napjaink három kedvelt komikusa, Paul Rudd, Reese Witherspoon és Owen Wilson keveredik, a Honnan tudod minimum nagy elvárásokkal indul a kegyeinkért. És végképp érthetetlenné válik, mi romolhatott el ennyire.

A legnagyobb probléma, hogy Brooks – bár ezen műfajokban egyaránt otthonosan mozog –, nem tudta eldönteni, hogy romantikus drámát, vígjátékot vagy a kettő elegyét forgassa le. Ebből következően azt sem, mihez kezdjen az egyszerűcske alapszituációval. Lisa (Witherspoon) miután legnagyobb bánatára kiteszik a softball csapatból, összejön a felelőtlen és gyerekes sportolóval, Mattyvel (Wilson). Összeköltöznek, csakhogy feltűnik a színen az örök vesztes George (Rudd), aki kudarcai és tesze-toszasága ellenére szimpatikus a lánynak. Lisa mégsem tudja elengedni a nőcsábász Mattyt és a legvégső pillanatig halogatja a döntést, nem csak saját magának, de másoknak is fájdalmat okozva ezzel. Nicholson, ha már szóba került, George problémás apját alakítja egy kicsi, de annál hálásabb epizódszerepben.

A rendező-forgatókönyvírót eddig éppen okos dialógusai és sziporkázó humora miatt szerették sokan, a Honnan tudod-ból azonban mindkét összetevő hiányzik. Az érthetetlenül magas (120 millió dolláros!) költségvetésű film fájdalmasan hosszúnak tűnő, kétórás játékideje alatt éppúgy egy helyben toporog, mint a főszereplő Lisa, a néző pedig csak értetlenkedik, hogy miért nem történik végre valami. Akármi. Az összes színész pontosan ugyanazt a karaktert hozza, amit megszokhattunk tőlük, így ezen a téren sem érhet meglepetés. Ahogy a szereplők szüntelen morfondírozása ellenére a végkimenetelt illetően sem.

Aki menti a menthetőt, természetesen a nagy Jack: minden jelenetében ellopja a showt partnereitől, mire pedig megpillantjuk a végefőcímet, már nem emlékszünk másra, kizárólag rá.

Az értékelés Nicholson miatt: 3/5