Piroska és a vérfarkas

Manapság valamiért se szeri, se száma az élőszereplős meseadaptációknak. A tévében a Grimm és az Egyszer volt, hol nem volt, moziban pedig ott volt az Alice Csodaországban, a Tükröm, tükröm, a Hófehér és a vadász, de már készül Óz, Jancsi és Juliska, valamint Csipkerózsika történetének adaptációja is, utóbbi Angelina Jolie főszereplésével. Első blikkre akár ebbe a vonulatba is beleillene A lány és a farkas, melyben ki nem mondva ugyan, de Piroska történetét idézik fel a készítők. Azonban A lány és a farkasban mégsincs oly sok meseszerű momentum, ráadásul nem is a gyerekeknek készült.

Többek között azért nem, mert a címbéli farkas valójában vérfarkas, s bizony a film is olykor tocsog a vérben. A romantikával átitatott horrortörténet egy középkori, fantasy-szerű környezetben játszódik, Daggerhorn festői falucskájában, melynek lakosai minden évben állatáldozatokkal csillapítják a környéken lakó vérfarkas étvágyát. Ez sajnos nem mindig elég, hiszen ott kapcsolódunk a történetbe, amikor a bestia egy emberrel is végez, éppen az Amanda Seyfried által alakított fülig szerelmes és fiújával szökni kívánó leányzó nővérével, aki így kénytelen elnapolni terveit.

Innentől persze kezdődik a klisék halmozása, a vérfarkas vadászása, a messzeföldön híres vadász (Gary Oldman) megjelenése, a krimiszerű „mindenki gyanús” alapfeltevés sokszori körbejárása, miközben a néző is folyamatos agymunkát folytatva próbálhatja kitalálni, hogy vajon melyik falubélinek szokása, hogy telihold idején vérengző fenevaddá változzon.

A film ezen része, a rejtély viszonylag jól meg van tervezve, a forgatókönyvíró nem véletlenszerű megoldásokat, hanem logikusan felépített történetet, illetve mitológiát teremtett. Más kérdés, hogy reálisan nézve a megvalósítás nagyon biceg, de az esetlenség, valamint az, hogy a filmben minden nagyon mesterségesnek tűnik, olyan atmoszférát kreál, ami valahogy mégis beszippantja a nézőt. Egy ideig ugyan hadakozunk ez ellen, tudjuk, hogy amit látunk, az cseppet sem nevezhető minőséginek, de végül győzedelmeskedik az élvezhetőségi faktor és idővel az ember más észre sem veszi az olykor csúnyán kilógó lólábakat.

A lány és a farkas, minden ügyetlensége és a vérengzések ellenére is kifejezetten bájosnak nevezhető film, s e báj nagy részét a főszereplőt alakító Amanda Seyfried hozza, egyszerűen hipnotizálja az ember folyamatosan tágra nyílt szemeivel – mindezzel teljesen új csavart ad a nagymamás, „Miért olyan nagyok a szemeid?” kérdésnek.

A filmmel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni azt, hogy nagyon szépre, valóban mesésre sikeredett. A kis falu festői mivolta remekül erősít rá a meseszerűségre, nehezen feledhető Valerie/Piroska piros köpönyegének látványa, ahogy végigsuhan a hóval borított földön. Innentől kezdve már nem is elégedetlenkedik a néző, csak hátradől és elmerül egy új, bár meglehetősen veszélyes világban.