Miki egér feltámad!

A tavalyi nyár egyik nagy blockbuster-várományosában ezt a híres jelenetet szinte egy az egyben átültették élőszereplős változatba, csakhogy esetünkben nem egy egér, hanem a kanadai komikus, Jay Baruchel (Túl jó nő a csajom) használja takarításra a varázserejét. Elhangzik a híres zene, és ekkor már általában azok a nézők is felkapják a fejüket, akik korábban semmit nem tudtak a két film közötti párhuzamról. Persze A varázslótanonc nem csak egy tiszteletteljes főhajtás az egeres cég múltjának egyik dicső pillanata előtt. Miki egér takarítós tánca csak a kiindulópontot adta, amire ráépítettek egy szokásos „kiválasztott vs. a világ uralmára törekvő gonosz” jellegű sztorit. Hiába a párhuzamok a Fantáziával, a végeredmény sokkal inkább hajaz egy korrektül sikeredett Harry Potter-klónra, mint a Disney-klasszikusra.

Ugyan elmondhatnánk, hogy ki ült a rendezői székben (a tisztesség kedvéért: Jon Turteltaub, A nemzet aranya-filmek direktora), de ezt a filmet nem az ő személye határozza meg. A producer ugyanis nem más volt, mint a nyári gigaakciófilmek császára, a Mr. Blockbusterként ismert Jerry Bruckheimer. Az ő munkái leginkább arról híresek, hogy patikamérlegen adagolják benne azokat az összetevőket, amitől egy nagy nyári mozi sikeres lehet. Akad itt tinédzser szerelmi szál a fiatalabbaknak (a női fél a Kristen Stewartra kísértetiesen hasonlító Teresa Palmer), rengeteg varázslat, valamint a való világ és a mágikus világ keresztezése a Harry Potter-fanoknak, vicces főgonosz a könnyedségre vágyóknak és sok-sok akció a látványosságok szerelmeseinek. Már-már zavarba ejtően profi az egész, érződik is, hogy egy kisebb hadseregnyi forgatókönyvíró dolgozott rajta. A gond csak az, hogy a romantika-akció-humor ennyire kiszámított adagolása sajnos lélektelenné tette az egészet.

Ennek a filmnek jó a tempója, van humora (Alfred Molina és Toby Kebbell brillíroznak a főgenyák szerepében), és a látványosságokra se lehet panaszunk, de sajnos nincs szíve. Iparosmunka ez, amit minőségi összetevőkből raktak össze, de a sorozatgyártás során az igazi értékek kivesztek belőle.

Eléggé jellemző rá, hogy egy éve sincs még, hogy először láttam, de az újranézés előtt már alig emlékeztem belőle valamire, pedig ebben a filmben még Nicolas Cage is kitesz magáért. A mostanában gyakran unottan játszó sztár itt egyáltalán nem ciki (na, jó, a ruháiról ez nem mondható el), és most elmondhatja: ez nem rajta múlott. Ha egy kis spontaneitás vagy a tuti recepttől való eltérés is belefért volna, most simán adnék rá 3/5-nél többet, de így sajnos nem megy.

Értékelés: 3/5