Itt repül a kismadár

A mutatvány első blikkre nem feltétlenül tűnik nagy számnak, ám a Fox Stúdió számítógépes rajzolással foglalatoskodó különítménye, a Blue Sky sokak meglepetésére 2011 egyik legkedvesebb produkcióját hozta el tavaly nyáron.

A Rio trükkje, hogy igazából nincsen trükkje. Ha csak az nem, hogy műfajának alapkövetelményeit maximálisan teljesíti: a szereplők jópofák (nagyon), a dalok szellemesek (éppen annyira, hogy a karakterek dalra fakadásaitól ne forduljunk le a moziszékről), a 3D-látványvilág pedig nem csak a reklámszöveg szerint hozza test, akarom mondani szemközelbe a brazil metropolisz turistacsalogató látványosságait és a helyi temperamentum vérpezsdítő életigenlését. A sztori persze gond nélkül felfér egy gyorsétterem aktuális szórólapjának hátoldalára: Azúr, az elkényeztetett, Észak-Amerikában lustálkodó, repülni nem tudó papagáj különböző fordulatok okán elkeveredik a brazil forgatagban, majd megismerkedik egy csodás lánypapagájjal, hogy aztán együtt fedezzék fel egymás közelségének nagyszerűségét, valamint más állatok társaságában megmeneküljenek a gaztetteket forraló gazemberek (és egy egoista gengszterpapagáj) karmai közül.
 
Nagyjából ennyi lenne a Jégkorszak-sorozat egyik atyjaként elhíresült Carlos Saldanha rendezésének lényege, ám a Rio annyival több a dollármillárdokat hozó és épp ezért végtelennek tűnő, fagyos kalandnál, hogy itt valamiért tényleg hihető és átérezhető az alkotói lelkesedés. És Brazília valóban nem csak egy kulissza, hanem maga a lényeg.
 
Lelkesedésemben hajlandó vagyok egészen odáig ragadtatni magam, hogy az Avataron kívül én 3D-s filmvilágot ritkán élveztem ennyire. Amikor hőseink körberepülik a Jézus-szobrot, az emberfia-lánya szinte beleszédül és önkéntelenül is elkezd az élménytől vigyorogni. Ráadásul, mint később leteszteltem, 2D-s tévéképernyőn, „térhatástalanul” is működik a varázslat. Hiába, no: a képzelet ereje néha nem csak szárnyakat, hanem plusz dimenziókat is adhat ajándékba.

A tanulság a szokásos: szeressük egymást gyerekek, bízzunk a barátságban és legfőképpen magunkban. Na meg rajongjunk a fociért, a szambáért, a papagájokért és velük együtt a természetért. Kivételesen az is jó hír, hogy már készül a folytatás – és igaz ez még akkor is, ha Hollywood törvényei szerint az már nem biztos, hogy ilyen magasra repíthet minket. Viszont az első rész tökéletes arra, hogy jó ideig a felhők közelében maradhassunk.