Harmadszor is sorscsapás

Noha egy kritikusnak alapvetően törekednie kell arra, hogy az átlagnéző helyébe képzelje magát, egyszerűen nem tudom rávenni magam arra, hogy komolyan vegyem a robotokká átváltozó autók és kamionok életproblémáit. Az meg már pláne érthetetlen, hogy az egyik intelligens robot faj miért harcol a másikkal, miért akarják kiirtani egymást csak azért, mert az egyik oldal szürke, a másik meg színes. Bár itt most egy színes is gonoszkodik, így már kvázi zavarba ejtően fordulatossá vált a konfliktus, de azért mégiscsak bőven az ingerküszöböm alatt zajlik ez az egész vircsaft.

Pedig a produkció mögött álló kreatív arcok – Jerry Bruckheimer rendező és Michael Bay rendező – korábban nem egy szórakoztató blockbustert hoztak tető alá. Bár az Armageddon például ugyanolyan zajos volt, mint a Transformers-széria bármelyik része, az alapsztori pedig ugyanúgy nettó hülyeség (mely csak arról győzte meg az embert, hogy ha jön egy meteor, akkor biztos végünk), tele volt indokolatlan lassításokkal és bőven lobogott benne az amerikai lobogó, mégiscsak jól elszórakozott rajta a néző.

Tehette, mert a mű nem vette magát túl komolyan, tele volt kikacsintásokkal, önironikus jelenetekkel – egyszóval az egész botrányosan látványos és röhejes volt. Michael Bay-t pedig akkor még kvalitásos pofának tartottam, elvégre mögötte volt a Bad Boys és A szikla is, melyek korrekt akcióvígjátékok voltak. Aztán a kliprendező felülkerekedett, és az értelem és a jó ízlés kezdett háttérbe szorulni: a Pearl Harbor szupergiccsre sikerült, a döglött és unalmas Sziget (melyből csak egy kamionos üldözés és Scarlett Johansson csücsörítése érdemel említést) és a már említett Transformers fércművek. Így egyáltalán nem csodálkoztam, amikor egy online, „milyen rendező lennél” mozis kvízjátékon a lúzerek rendre Michael Bay titulust kapták, mert ő olyan pasi, aki nagy elánnal veti bele magát mindenbe, de végül minden szarrá válik a kezei között.

Szóval, ez a Transformers 3. sehogy sem tud átbillenni a szórakoztató kategóriába. Először is: kirúgták az eye candy Megan Foxot és hoztak a helyére egy színészi szempontból legalább olyan tehetségtelen exmodellt: Rosie Huntington-Whiteley-t, akinek az arcszerkezete leginkább egy lóéhoz hasonlít, már ha képesek vagyunk túllépni az agyonbotoxolt ajkain – magyarul közel sem olyan esztétikus látvány, mint Fox kisasszony volt. Másrészt azért az is bosszantó, hogy tehetséges színészek csinálnak magukból hülyét: John Malkovich, John Turturro és Frances McDormand biztosan elégedett a gázsija kapcsán, mert a részvételüknek semmilyen más értelmes okát nem látjuk. Ami egyébként részükről rendben is van. Akik pedig örömmel fizetnek az ilyen filmekért, megérdemlik a sorsukat. (1/5)