Gengszterfilm japán módra

A ’90-es évek legmeghatározóbb japán filmese Takeshi Kitano. Hazájában a nagyközönség mégsem látott benne többet népszerű tévés showmannél: munkái – melyeknek a főszerepét is maga alakítja – számottevő elismerésre csupán külföldön tettek szert. 2003-ban végre megtört a csaknem másfél évtizeden keresztül őt sújtó átok, amikor végre Japánban is nagy sikert aratott régi tradíciókat felidéző mozijával, A szamurájjal. Karrierje csúcsán kellő bátorságot érzett hozzá, hogy kiteljesítve vízióit önkéntes száműzetésbe vonuljon: ezt követő, főleg önreflexív munkái hiába debütáltak a legnagyobb filmfesztiválokon, mind a szakma, mind a közönség látványosan elfordult tőlük. A nehezen értelmezhető, artisztikus kísérletek (mint amilyen a Takeshis’) kudarcából tanulva Kitano elhatározta, hogy visszakanyarodik saját gyökereihez. A japán bűnszövetkezet tagjai, a jakuzák minden korai munkájában fontos szerephez jutottak, éppen itt volt hát az ideje, hogy ismét nekik szenteljen egy filmet.

Az Emésztő harag nem csak Kitano első gengszterfilmje a tíz évvel korábbi fiVér óta, de egyben az első olyan munkája, melyben kizárólag a közönségigényeket tartotta szem előtt, tudatosan háttérbe szorítva saját egyéniségét. Ennek megvalósításához odáig merészkedett, hogy először a leszámolásokat dolgozta ki, majd ezek köré írta meg a forgatókönyvet, ráadásul saját magán kívül nem alkalmazott olyan színészt, akivel dolgozott korábban. Rögtön több részben gondolkozott, a történetet úgy csavarva, hogy abból évek múltán grandiózus gengszter-eposz teljesedhessen ki (jelenleg a másodikon részen dolgozik, a premier idén ősszel várható).

Bár ez a fajta feltétel nélküli behódolás okot adhat kételyekre, a végeredményt látva hamar eloszlanak a félelmek: szó sincs arról, hogy Kitano cserben hagyta volna hűséges rajongóit. Csak éppenséggel az Emésztő harag nem egyedül számukra lehet élvezetes, hanem azoknak is, akik egy pörgős és erőszakos gengszterfilmként tekintenek rá. Ezúttal nem feltétel a japán tradíciók és szimbólumok – melyek hangsúlyosak voltak a korábbi Kitano-mozikban –, valamint a rendező korai filmjeinek (például Az erőszakos zsarunak, a Forráspontnak, Szonatinának és a Tűzvirágoknak) az ismerete. Az Emésztő harag véres leszámolásokba torkolló gengsztermozi a különféle klánok hatalmi harcáról, mely szolgamód követi a műfaji hagyományokat. De ez, merjük kimondani, így van rendjén.

Értékelés: 4/5