Farkas farkasnak farkasa

Bizonyára sokan emlékeznek szívesen vissza a Halle Berry alakította Ororóra vagy a James Marsden játszotta Küklopszra is, de azért bevallhatjuk, hogy az X-Men-mozik elsősorban Hugh Jackman Farkasáról szóltak. Kétségtelenül ő volt a társaság legszínesebb és legizgalmasabb tagja, akivel a nézők is könnyedén tudtak azonosulni. Egy népszerű figura esetében előbb-utóbb mindig bekövetkezik, hogy az alkotók elkezdik megmagyarázni a múltját és a hátterét, és az efféle hollywoodi fogások csak a legritkább esetben segítenek a karakternek. Az X-Men második része azért is volt igazán jól felépített mozi, mert az aktuális probléma megoldása mellett végig ott figyelt a Farkas titokzatos múltjába való betekintés is, és Bryan Singer ezekben a jelenetekben csak éppen annyit árult el a karakterről, amennyit érdemes. Az X-Men kezdetek: Farkas akár felfogható az X-Men 2.-ben látható flashbackek egész estésre nyújtott változatának is, hiszen itt is lényegében arról van szó, hogy miféle katonai kísérleteken esett át szivarozó hősünk, mielőtt belépett X professzor csapatába. Ilyen tekintetben filmünk túl sok meglepetést már nem tud okozni, leszámítva a gyerekkori nyitányt követő háborús összefoglalót, ahol Farkast és a tesóját az elmúlt két évszázad jelentősebb ütközeteiben láthatjuk megfordulni, ami nem rossz poén.

Sajnos Farkas karaktermotivációját sikerült elintézniük egy testvérháborúval és egy elvesztett szerelem miatti bosszúvággyal, ami részben azért is alakult így, mert Jackmanen kívül egyedül a Victor Creedet alakító Liev Schreibernek írtak rendes szerepet. Míg az X-Men 2. annak idején pont azzal hódított, hogy a rengeteg szereplő ellenére az alkotóik mindenkinek mélységet tudtak kölcsönözni, addig a Farkas elbukik ezen a próbán, ám az is lehet, hogy meg sem próbált megfelelni: végül is ez Hugh Jackman abszolút one man show-ja. Hiányzik a sorozatra eddig olyannyira jellemző mutáns-ember konfliktus is vagy a mélyebb drámák. Az X-Men-filmek egyik legfőbb vonzerejének, a szociális érzékenységnek itt már nyoma sincs: ez már csak egy ízig-vérig hollywoodi szuperhősös akciómozi, ami meg se próbál többnek látszani. Hiába hoztak Dél-Afrikából Oscar-díjas filmet jegyző rendezőt (Gavin Hood), ha csak fantáziátlan iparosmunkát vártak el tőle.

Persze akciófilmnek azért nem rossz az X-Men kezdetek: Farkas. A helikopteres üldözésjelenet vagy a film végi gigászi csata Deadpoollal igazi álomgyári látványorgia, és ha jól megírt szerepek nem is, azért néhány jópofa egysoros jutott a mellékszereplőknek is. Aki ennél többre vágyik, egy kicsit még várnia kell, hiszen Farkas következő kalandját a zseniális Darren Aronofsky (A pankrátor) kezébe adták, úgyhogy lehet reménykedni, hogy valami igazán nagy dolog szülessen.