Tisztelt Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a jelen honlap cookie-kat használ olyan webes szolgáltatások és alkalmazások nyújtása céljából, melyek cookie-k nélkül nem lennének elérhetőek az Ön számára. A jelen honlap használatával Ön hozzájárul, hogy a böngészője fogadja a cookie-kat.

A cookie-k használatáról és a használatuk módosításáról itt tájékozódhat.


Többet ne jelenjen meg
close_x  
close
premier
utoljára
-GO1_-_254

Egy kis képernyőre írt modern nagyregény

Tremé: (1) New Orleans egyik legrégebbi lakónegyede, főleg fekete zenészek lakják. Az USA történetének egyik első olyan városrésze, ahol a felszabadított rabszolgák és családjaik szabadon élhettek. (2) David Simon sorozatisten új, az HBO-nak készített mesterműve.
110_-_120
Varga Attila

Angoltanárként kezdte Debrecenben, majd az Index.hu médiablogjának, a comment:com-nak lett az egyik írója. Azóta a lap kultrovatának egyik rendszeres szerzője is, emellett az index címlapi blogketrecének egyik szerkesztője, a comment.blog.hu, a hogyvolt.blog.hu és a roziamoziban.blog.hu szerkesztője/írója.

Egy művész életében nem sok olyan pillanat akad, amire mind kritikusai, mind rajongói és ő maga is azt mondhatja, hogy úgy tökéletes, ahogy van, nem kell hozzányúlni, nem kell változtatni rajta semmit, hiszen a műnek sikerült megragadnia egy olyan, tökéletes pillanatot, amit évekig csodálhatunk még anélkül, hogy az értékéből jottányit is vesztene.

David Simon, a Drót című sorozattal örökre beírta magát a televíziózás aranykönyvébe. Nem sokan gondolták, hogy a realista nagyregény kis képernyős vállfaját tökélyre fejlesztő egykori újságíró egy évvel később meg tudja ismételni karrierje legnagyobb sikerét, pedig a Treme című új sorozatával sikerült neki.

A Drót és a Treme között húzható néhány további párhuzam is. Pár színészt áthozott magával Simon, azokat, akiket el tudott sózni mondjuk dzsessztrombitásnak, a történet pont olyan komótosan, óvatos tempóban halad erőre, mint az előd, de ami a legfontosabb: a Treme egyik főszereplője New Orleans városa, pont úgy, ahogy uralta a Drót öt évadját Baltimore a maga szennyével, lepukkant lakótelepeivel és korrupt politikusaival.

A Treme története ott kezdődik, ahol a közelmúlt egyik legnagyobb amerikai tragédiája véget ért. A Katrina hurrikán 2005 augusztusának végén csapott le az Egyesült Államok déli partvonalára. A 280 kilométer/órás, iszonyatos erejű szélvihar 1836 ember életét oltotta ki, és közel kilencvenmilliárdos kárt okozott. New Orleans lakosai a gátak mögött biztonságban érezték magukat, de hiába: a gátak átszakadtak, város területének 80 százalékát órák alatt elöntötte az ár.

A várost és annak szellemiségét azonban nem lehet elpusztítani – erről szól a Treme, a New Orleans és lakosai előtt tisztelgő sorozat. A zenészek hazaköltöznek, az éttermek kinyitnak, az emberek munkába állnak, a pusztítás nyomai ugyan minden sarkon világosan láthatók, de az üzenet is: nem adjuk fel, ha beleszakadunk, akkor sem. Három hónappal az ár levonulása után ereszkedünk le a cajun ételek fűszeres illata és a háttérben először csak halkan, majd egyre hangosabban szóló dzsessz uralta utcákra.

Együtt élünk, lélegzünk a karakterekkel: Steve Zahn kissé gyerekes, de nagyon szerethető Davis nevű zenészével, a bártulajdonos Ladonnával (Khandi Alexander), az éttermét csak azért is kinyitó, teljes vagyonát sirató Janette-tel (Kim Dickens), Antoine-nal (Wendell Pierce), az egykoron sikeres trombitással, aki válása után még mindig szerelmes az exnejébe, a Katrina pusztításáért a kormányt felelőssé tevő Creighton proffal (John Goodman) és a legdöbbenetesebb alakítást nyújtó Clarke Petersszel (Albert), akiről garantáltan nem fogja levenni a szemét senki.

Gyönyörű és fájdalmas, tragikus és felemelő sorozat a Treme, minden egyes epizódja egy kerek egész, de a nagy történet szerves része is, mindig tud valami újat, valami meghökkentőt vagy csak szimplán meghatót hozni. A zenéje fenomenális, a fényképezés, a forgatókönyv, a színészi játék pedig lenyűgöző. Ha évente csak egy sorozatot próbáltok ki, akkor az ez legyen.