Dugással a szerelembe

Talán a legősibb műfajról van szó, elvégre a kapcsolatok, az összetartozás, illetve az érzelmek, azon belül is a szerelem a kezdetek óta jelen van a világban, sőt talán az egyik leggyakrabban „előforduló jelenség”. Az, hogy a művészetekben és azon belül a filmművészetben milyen stílusban, formában és erővel jelenik meg, már más, ha úgy tetszik, esztétikai kérdés.

A mozgókép esetében a romantikus komédia elsősorban a tömegszórakoztatás eszközévé vált – hirtelen tényleg csak egy művészi értékekkel is bíró romkom jut eszembe, jelesül Woody Allen Annie Hall című gyöngyszeme. Persze ahhoz, hogy az művészien bonyolulttá válhasson, szükséges volt Allen neurotikus személyisége. Az amerikai film esetében a romkom sikeregyenlete roppant egyszerű: vegyél egy össze nem illő férfit és egy nőt, ereszd őket össze (lehetőleg kényszerből), majd láss csodát, a szerelem legyőz mindent, átlép minden határt. Akárhogy is nézzük, a műfaj minden filmje ilyen „bonyolult”, csak éppen a felszínen változnak. Hogy éppen hol játszódik, vagy kik játsszák a szerepeket.

Ilyen tipikus romkom a Barátság extrákkal is. Adott Jamie, aki tulajdonképpen munkaügyis fejvadász, és Dylan, a jóképű szerkesztő csávó, aki tulajdonképpen annyira menő, hogy fejvadászra nem is lenne szüksége. Vagy mégis? Mert azért Jamie „nem rossz bőr” és hát egyértelmű az első pillantásokból, hogy nagyon bejönnek egymásnak, de mivel mindketten sokat csalódtak (megmosolyogtató naivitás ez írói részről, de sebaj), inkább a szexre alapoznak. Végül is, poén: nem kell átesni a béna udvarlós szituációkon, a lilaködös sétákon, in medias res az ágyban kezdik. Kicsit Rob Reiner Harry és Sallyje ugrik be, melyben Billy Crystal kifejti Meg Ryannek, hogy azért nem kíséri el a kapcsolatok elején a nőit sehova, mert ha később megromlik a viszony, akkor ne vágják a fejéhez, hogy bezzeg most már erre sem vagy képes.

Persze ez elég régen volt, a nyolcvanas évek végén, a Barátság extrákkal esetében még hihetjük is azt, hogy a mostani fiatalok tényleg konkrétan a dugással kezdik az ismerkedést, és végül jól pórul járnak, mert hát a fizikai kapcsolat is része a paklinak, jönnek majd az érzelmek is kegyetlenül. Avagy, csak hogy egy óriási közhellyel éljek én is: férfi és nő között nincs (sokáig) barátság. Pláne, ha a fene nagy liberalizmus jegyében folyamatosan szexelnek.

Egy romkom sikere nagyon sokban múlik a szereposztáson. A Barátság extrákkal ebből a szempontból igen érdekes „húzás”, mivel Justin Timberlake és Mila Kunis egyszerűen bizarr párosítás. Érdekes, láttam Timberlake-et tehetségesnek az Alpha Dogban, vagy a Social Network - A közösségi hálóban, de a látottak alapján nem hiszem, hogy a helyzet és jellemkomikum az erőssége lenne. Ugyanakkor a kellőképpen szexi Mila Kunis zseniális választás volt: már a Fekete hattyúban is erőteljesen szemléltette, hogy jól áll neki a könnyűvérű nőcske szerepkör, itt is „fullos” a jelenléte. Mivel a Barátság extrákkal cselekménye csont nélküli definíciója a zsáner kliséinek, nem követünk el halálos bűnt, ha kihagyjuk, de Kunis miatt minimálisan kiemelkedik a mezőnyből.