![]() |
Kovács Gellért
Shawn Ku alkotása egy házaspár szemszögéből, de szociológiai elemzések nélkül próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlan tragédiát. Mi van akkor, ha nincs a tettes múltjában gyermekkori megaláztatás, komolyabb dramaturgiai értékkel bíró trauma? Mi van akkor, ha egyetlen fiuk mindig is ilyen volt: visszahúzódó, csendes, magában örlődő? És mi van akkor, ha a férjet és feleséget, az apát és az anyát két olyan szimpatikus színész alakítja, mint Michael Sheen és Maria Bello? Nos, ilyenkor van az, hogy átadható és átélhető a teljes kétségbeesés és értetlenség.
Kut nem a szokásos kérdés, azaz a szubjektív vagy az objektív bűnbak keresése foglalkoztatja, arra akar rámutatni, ami elvileg triviális, mégis kevés filmben foglalkoztak vele hangsúlyosan: hogy a szülőknek, ha mindent jól csináltak, nincs választásuk. De akkor sem, ha rosszul csináltak valamit.
Elvégre azt az arcot, akit a híradóban látnak, nem ismerik. Fogalmuk sincs, ki az az őrült, aki a nyilvánosságnak szánt búcsúvideóban elkeseredetten hirdeti ki társai és tanárai halálos ítéletét. Egyszerűen nem ismerik. Ez a Sammy nem az a Sammy. Elveszítették egyetlen gyermeküket - egyszerre két értelemben is. De csak az egyiket képesek felfogni.
És ezt hitelesítik a főszereplő színészek. Nekik köszönhető, hogy A mi drága kisfiunk megrendítő film lesz a végére. A tágabb környezet reakcióit nem sikerült csikorgásmentesen bemutatni; a Sammy-t alakító Kyle Gallner is unalmas kicsit szuicid fiatalként, szegény igazán kitörhetne már ebből a skatulyából – ám Sheen és Bello játékában hiába is keresnénk gyanakvásra okot adó, közhelyesen groteszk árnyékot.
Sehol egy pszichotikus zavarra, eltitkolt aberrációra utaló pillantás: házasságuk már a tragédia előtt is a végét járta, de tisztességes, átlagos emberek ők. Ép ésszel nem következhetne semmiből, hogy egyetemista fiuk nem bírja tovább a szorongást, és egy reggel brutális lövöldözésbe kezd a campuson. És ha így nézzük, ez a film sem jut közelebb a megoldáshoz. Sőt új dolgokat sem kérdez. Viszont a gyászról és a továbblépésről maradandó értékkel mesél.