A nyughatatlan Woody Allen

Igaz, az utazást inkább a kényszer szülte. Allen hiába tudja a legnagyobb sztárokat egy-egy forgatásra elcsábítani, filmjei számottevő bevételt csak Európában produkálnak. Miután minden stúdió megelégelte, hogy sem pénzt, sem az Oscar-díjakban mérhető presztízst nem hoz számukra, kénytelen volt európai befektetők után nézni. A 2005-ös Match Point jelentette a karrierfordulót: első, teljes egészében Nagy-Britanniában felvett alkotása ráadásul hosszú idő óta a legjobb kritikai visszhangban részesült Allen-mozi, melyre pár évvel később a Vicky Cristina Barcelonával rákontrázott.

Korábban Allent joggal illethette az önismétlés vádja, de európai korszakára ez nem igaz. Új filmjeiben olyan játékosság és frissesség vegyül egyedi stílusával, ami még a gyengébb munkáit is élvezetessé teszi. Lehetetlen haragudni rá. Ebből az érából viszont éppen a Férfit látok álmaidban emlékeztet a korábbi, különös tekintettel a ’80-as években forgatott darabjaira: ismét a párkapcsolati válságok kerülnek középpontba, csak ezúttal főleg a negyveneseké és hatvanasoké. A szüzsé szerint Helenát (Gemma Jones) sokként éri, hogy férje, Alfie (Anthony Hopkins) otthagyja őt egy nála jóval fiatalabb lányért. A férfi a butácska Charmaine-ben (Lucy Punch) saját fiatalságát keresi, miközben a teljesen összeomlott Helena jósnőhöz jár abban a reményben, hogy megtudhatja, hogyan alakul majd az élete. Lányuk, Sally (Naomi Watts) házassága is problémáktól terhes: vonzódni kezd sármos főnökéhez (Antonio Banderas), miközben munkanélküli, mihaszna férje (Josh Brolin) a szomszéd lányt (Freida Pinto) szeretné becserkészni.

A sziporkázó dialógusok már-már megszokottak, de minimum elvárhatók, ugyanakkor a színészi játék terén vegyes a felhozatal: a nagy öregek rutinos játéka mellett kiemelkedik Naomi Watts, míg Lucy Punch eleve harsány karakterét túl teátrálisan adja. A cselekmény ráadásul mindvégig kiszámítható, és nem csak azok számára, akik láttak korábban akár egyetlen Woody Allen-filmet. A rendező-forgatókönyvíró a biztos középszert hozza. A Férfit látok álmaidban tisztességes és szórakoztató, ám gyorsan feledhető, ami nem csak Allen új korszakának, hanem teljes életművének a középmezőnyébe helyezi. Aki a klasszikusok helyett mindenáron az európai filmjeire kíváncsi, a legjobban azzal jár, ha a Match Pointtal és a Vicky Cristina Barcelonával tesz egy próbát – vagy éppen a legújabbal, a még mozikba futó Éjfélkor Párizsbannal. Ez viszont csupán 3/5.