A felnőttek mind hülyék

A Lázongó ifjúság Nick Twispje korántsem átlagos kamasz fiú, de már ismerjük a fajtáját: az angol Adrian Mole-nak és az Okostojás Max Fischerjének a lelki társa ő. Abban hasonlítanak egymásra, hogy mind túl okosak és különcök ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a kortársaik közt, és mindannyian fájdalmasan, rettenetesen szerelmesek egy elérhetetlennek tűnő lányba. Így aztán borzasztó magányosak - persze melyik valamirevaló kamasz nem az?

C. D. Payne irtózatosan vicces és helyenként sokkoló regényében Nick tizennégy éves, ezért eleinte tartottam a filmadaptációtól, amiben a szerephez jócskán túlkoros, a forgatás idején húszéves Michael Cera játssza a főhőst. De a filmesek alapvetően jól áthidalták ezt a problémát: Nicket tizenhat évesre öregítették, Cera pedig olyan édesen esetlen tud lenni, hogy elhisszük annyinak. Abszolút működik Nickként, de a film legjobb pillanatai azok, amikor felbukkan Francois nevű, minden tekintetben menőbb és gátlástalanabb alteregója (szintén Cera), aki segít neki meglépni azokat a dolgokat, amikhez egyedül nyuszi lenne. Feleselgetésükön hangosan lehet nevetni

Nicknek azért van szüksége a kitalált Francois-ra, hogy kiszabaduljon elvált, önző, korlátolt szülei fogságából, és megszerezze a lányt, aki után ácsingózik. Sheeni Saunders (Portia Doubleday) Nick szemében valódi istennő: szőke, szofisztikált szépség, aki imádja Serge Gainsbourgot és a Kifulladásigot és mindent, ami francia. A mi szemünkben persze Nick és Sheeni elképesztően magasröptűnek szánt párbeszédei zenéről, irodalomról és életről csak vicces kamaszkori pozőrködések, de pont attól olyan aranyosak és meghatók, hogy halálosan komolyan veszik magukat. Emlékeztetnek bennünket arra az életkorra, amikor még mindennek óriási tétje van, és például egy énekes közös bálványozása megváltoztatja a világot.

Sheeni és Nick egy nyaraláson találkoznak, de mivel nem ugyanabban a városban laknak, a kapcsolatuk csak akkor folytatódhat, ha Nick eléri, hogy az anyja kirúgja otthonról, és az apjához küldje lakni, akinek pedig Sheeni keres állást a városukban. Mindehhez csak annyi kell, hogy Nick a folyton lezserül cigiző Francois tanácsait megfogadva elég nagy balhét csináljon otthon. Ez annyira jól sikerül, hogy Sheenit bentlakásos iskolába küldik a szülei, hogy elválasszák Nicktől, a srácnak pedig hamarosan már a rendőrség elől kell menekülnie. Szerencsére a filmesek nem éreztek kísértést arra, hogy ezeket a részeket akciófilmesítsék, a hangsúly végig Nick csetlés-botlásán, és az egymást kicsinyesen szívató szereplőkön marad.

A vaskos könyvet alaposan meg kellett húzni a filmváltozathoz, és nem meglepő, hogy Miguel Arteta (Jóravaló feleség) rendező többek közt a szexuálisan explicit pillanatokat hagyta ki, és ezzel finomított a sztori szemtelen merészségén. A film így sokkal kevésbé bizarr, mint a regény, de azért még elég kedvesen egyedi a hangvétele ahhoz, hogy szerethető legyen. Michael Cera mellett emlékezetes több ötletesen kiválasztott mellékszereplő is, különösen a Nick szánalmas apját alakító Steve Buscemi, és az anyja kamionsofőr pasiját játszó Zach Galifianakis. Aki pedig A tetovált lányban ismerte meg Rooney Marát, viccesnek fogja találni Sheeni jókislányos, ám enyhén nimfomániás szobatársának szerepében.