A bosszú kislánya

Az életmű olyan darabjai, mint a Véresen egyszerű vagy a Nem vénnek való vidék csak úgy ontották magukból a western életérzést, de a szó szoros értelmében inkább voltak a modern vadnyugaton játszódó nyugtalanító thrillerek, mint igazi cowboyos mozik. Furcsa, hogy ennyi éven át kellett várni arra, hogy letegyék voksukat a zsáner mellett, de ami még ennél is furcsább, hogy pont egy olyan regényhez nyúltak, amit már John Wayne és csapata nagy sikerrel filmesített meg 1969-ben. A tesók nem igazán vették figyelembe a régi filmverziót, és inkább Charles Portis időtálló regényére támaszkodtak, ráadásul sokkal hűségesebbek voltak az ott leírtakhoz, mint a korábbi adaptáció készítői. Portis az amerikai irodalom egyik legkevésbé megbecsült alakja, pedig írásaiban lenyűgözően pontos karakter- és korrajzot nyújtott, és sok más irodalmi körökben magasan jegyzett szerzővel szemben szórakoztató is volt. A félszemű a szerző legjobb és legsikeresebb regénye, nem véletlenül. Eleve furcsa ötlet, hogy egy western főhőse egy tizenéves kislány legyen, az pedig már csak a bónusz, hogy a történet egyben gyönyörű búcsút is jelent a zsánertől.

A Coen testvérek mindezt tiszteletben tartották. Nem próbálták idealizálni a westernt, hanem olyannak mutatták a korabeli világot, amilyen volt: koszosnak, nyersnek és erőszakosnak, ahol a törvényenkívüliek nyakában ugyan ott lihegett már a törvény, de a szabad élet még erősebbnek bizonyult. Egy darabig. A testvérpár régi jó szokása, hogy általában kiforgatják azokat a zsánereket, melyekhez nyúlnak, de ezúttal eltekintettek ettől. A félszeműben maximális mértékben tiszteletben tartották a műfaj hagyományait, és meg sem próbálták átalakítani őket. A sztori hősei igazi western antihősök, akik azonban a megfelelő pillanatban képesek a nagy tettek végrehajtására. Roger Deakins operatőr képeiben az a csodálatos, hogy ugyan megfelelnek a zsáner szabályainak, mégis hoznak újdonságot. A vadnyugati helyszíneket nem nagyon szokás kietlen, téli időben, hidegnek mutatni (kivéve talán a Djangot), ő mégis megtette.

A jól adagolt stílus mellett azonban A félszemű fő erőssége egyértelműen a forgatókönyv és a színészek játéka. A dialógok most nem annyira Coenék tehetségét dicsérik, mivel sokszor egy az egyben vették át Charles Portis könyvének mondatait, de ahhoz is jó érzék kell, hogy tudják, mi az, amikor nem kell hozzányúlni az alapanyaghoz. A tizenéves Hailee Steinfeld nagyszerű felfedezés, de a film igazi motorja a félszemű sheriffet játszó Jeff Bridges, akivel Coenék A nagy Lebowski során már eredményesen működtek együtt. A kérges szívű, morgós és enyhén alkoholista Rooster Cogburn szerepe igazi jutalomjáték neki, ő pedig meghálálja a belé vetett bizalmat. A félszemű egy minden ízében kidolgozott, mély érzelmű, ám külsőségeiben kegyetlen alkotás, ami úgy temeti a westernt, hogy közben magasba emeli a zászlaját. 5/5-nél képtelen lennék kevesebbet adni rá.