Réges régen, még valamikor a Robert Pattinson előtti időben, Leo DiCaprio volt az egyetlen és legnagyobb tinibálvány. A Leo-mánia közvetlenül az 1997-es Titanic után tört ki, és tartotta is magát több mint egy évtizeden át. A színész azóta betöltötte a 37. életévét, továbbá három Oscar-, két BAFTA- jelöléssel ismerték el a Gilbert Grape-ben, A Téglában, a Véres gyémántban és az Aviátorban nyújtott teljesítményét. A 2008-as A szabadság útjaiért pedig megkapta a Golden Globe-díjat.
Leo magánéletéről azért azóta is rendszeresen olvashatunk, így tudjuk azt is, hogy a szupermodellekre esküszik. Gisele Bundchen, Kristen Zang és az izraeli Bar Refaeli is feltűnt már a színész oldalán.
Emlékszel még a Leo őrületre, ami a Titanic után köszöntött be?
Hogyne emlékeznék! Sok szép pillanatom volt. Csak lófráltunk a haverokkal, és flörtöltünk. Felhőtlen évek voltak! (nevet) Hadd pörgessem vissza az időt! (nevet)
Milyen hasznos tanáccsal látnád el Robert Pattinsont, aki most hasonló cipőben jár, mint te akkor?
Nem tudok mit mondani ezeknek a fiúknak. Nincs is hozzá jogom, és nem is ismerem őket. Zac Efronnal már találkoztam, Pattinsonnal még sosem. Az a jó, ha élnek az élet adta lehetőségekkel, és itt leginkább a munkára gondolok, mert minden másfajta hírnév múlandó. De a filmek megmaradnak még akkor is, ha ők már kikerültek a reflektorfényből. De szerintem ezt ők is nagyon jól tudják.
A Viharsziget képes halálra rémíteni a nézőket. Rád milyen filmek vannak ilyen hatással?
Jó néhány ilyen film van. Ami először az eszembe jut, az a Ragyogás. Az ikrek jellegzetes képei, a vérrel eláraszott szobák vagy Nicholson a fejszével.
A Viharsziget.. nos én azt hittem, hogy ez egy szabályos thriller lesz, némi gótikus jelleggel, de sokkal inkább vált egy valódi pszichológiai utazássá. Sok elemből áll össze a hatás. Amikor elolvastam a szövegkönyvet, nem is gondoltam, hogy sokkal tovább tudom fejleszteni a karakteremet annál, hogy egyszerűen összeillesszem a megadott jellemvonásokat.
Melyik volt számodra a legnehezebb jelenet?
Jó néhány ilyen jelenet volt. Engem nagyon meglepett ez a film, mert ahogy azt már említettem, nagy különbség van aközött, ahogy egy jelenetem le van írva, és ahogy azt aztán eljátszom. Nehéz volt életre kelteni bizonyos szituációkat. Észrevettük Scorsese-vel, hogy ha történik egy dolog, az azonnal hatással van valami másra, ami további érzelmeket generál. Különös domino effektus működik a karakterek és az érzelmek között. Ezt pedig nagyon nehéz megvalósítani. Nagyon.
Mi az, ami megrémít a való életben?
Mi ijeszt meg? Azt hiszem, a tudatlanság. (nevet)
És mi a helyzet a pókokkal vagy a repüléstől való félelemmel?
A pókoktól nem tartok. Amitől félek, az szerintem a tű, azokat tényleg nehezen bírom. Szóval gondolhatod, milyen jó érzés volt hat hónapon át egy kórházban forgatni! (nevet)
Ha egy film világa ennyire sötét és rémísztő, az emberek megpróbálják valahogy oldani. Voltak a forgatásnak vicces pillanatai?
Soha nem eszelek ki csínyeket. Egyszerűen nincs rá idő. Azt vallom, ha van időd ilyesmire, akkor nem vagy elég "bölcs" a munkához. (nevet)
De azért emlékszem mókás jelenetekre. Volt, hogy elkezdtünk énekelni, mondjuk valamit a Rolling Stones-tól. És amikor ömlött rank az eső, a szélgépek pedig dolgoztak, mi csak énekeltünk, énekeltük, egész nap, akár egy mantrát.
Mit hallgatsz mostanában?
Egész egyszerűen semmit. Furcsa, nem? Az életem most teljesen zenementes.
Miért?
Egy hónapja rá sem néztem az Ipodomra. Ha hallgatok is valamit, akkor azt, amit mások vagy ami épp a rádióban szól.
Amikor készültél a Viharszigetre, akkor sem hallgattál semmit, hogy megalapozd a hangulatot?
Nem, én nem az a típusú fiú vagyok.
Akkor milyen típus vagy?
(Nevet). Aki memorizálja a sorokat, hogy másnap tudja, mit kell mondani. Én így készülök fel, inspirációra nincs szükségem. Úgy értem, szeretem a zenét, de nem ülök le hallgatni csak azért, hogy meglegyen a kívánt hangulat. Inkább addig fojtogatok valakit, amíg elég dühös nem leszek. Nem, dehogy, csak vicceltem! (nevet)
