Az elmúlt évben a Magyarországon regisztrált menedékkérők száma meghaladta a négyezer főt. Az alapos és rendkívül szigorú bírósági eljárás után csak minden tizedik menedékkérő kapja meg a menekültstátuszt. A békéscsabai és debreceni táborok után – a bírósági tárgyalás befejeztével – végül a bicskei Befogadó Állomás biztosít otthont számukra. De a nevéhez hűen valóban csak egy állomást jelent a menekültek számára, ugyanis csak egy évig lakhatnak itt a „kiválasztottak”, ez idő alatt szociális munkások, nyelvtanárok és különféle segélyszervezetek, alapítványok készítik fel őket egy új életre új hazájukban, Magyarországon.
A Két világ közt ennek az érzelmileg zűrzavaros időszaknak, a kényszerű újrakezdést megelőző utolsó pillanatoknak a tanúja. Négy különböző sorson keresztül végigjárjuk az idegenbe vetettség stációit. Lia, Ahmed, Bebe és Usama a dokumentumfilm főszereplői, akik a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek hazánkba: Grúziából, Szomáliából, Elefántcsontpartról és Libanonból. Mind a négyen más okból hagyták el hazájukat: háborúk, családi drámák, súlyos testi és lelki traumák űzték el őket szülőföldjükről.
Lelkük és testük még mindig viseli az erőszak nyomait, azonban kálváriájuk – ha más tétekkel is – tovább folytatódik Bicskén. A táborban tölthető egy évből van olyan, akinek még kilenc hónapja van hátra, de van olyan is, aki már csak két hétig élvezheti a tábor nyújtotta biztonságot. A négy szereplő nemcsak nemzetiségében különbözik, máshol tartanak az új élet felé vezető úton is. Van olyan köztük, aki a családja ideutaztatásáért harcol, egy másik a magyar jogosítványért küzd, a harmadik szereplő mindenkiben csak ellenséget lát, és van olyan is, aki egyszerűen csak felejteni akar.
De néhány kérdés mind a négy szereplő számára egyformán aktuális. Mihez kezdenek, ha letelik az egy év, és ki kell lépniük a biztonságot jelentő falak közül egy számukra ismeretlen országba, aminek a nyelvét még alig vagy egyáltalán nem beszélik? Sikerül-e munkát, lakást találniuk? Gyökeret tudnak-e verni egy idegen földben, egy idegen éghajlaton?
A Két világ közt tehát drámai utazást tesz a menekültlét mélységeibe, átélhetővé tesz egy nem mindennapi, drámai élethelyzetet: mit jelent az, amikor el kell hagynod a szülőhazád, a családod, azzal a tudattal, hogy talán soha nem térhetsz haza. Milyen érzés az, amikor mindent újra kell kezdened egy ismeretlen országban. Milyen „nehéz az idegenlét”.
| Kövess minket: |
   
|
