Hallott már a hegedűs Pusker testvérekről: Pusker Júliáról és Ágnesről? Ismeri a pályájukat? Mit gondol róluk?
Sajnos élőben még nem hallottam őket, de amit olvastam, hallottam róluk, az nagyon pozitív.
Mit gondol a tehetség szóról?
Tehetség: egy adottság, ezzel születünk, ezt kapjuk – ha úgy tetszik, Isten adománya –, amiről nem tehetünk, amivel lehet élni és lehet visszaélni. Önmagában szinte semmi, de kiművelve valóságos csoda lehet minden területen. Óriási felelősség is ennek birtoklása, természetesen, de akinek van, kutya kötelessége azt maximálisan kibontakoztatni!
Ön személy szerint fontosnak tartja a tehetséggondozást?
Nemcsak fontosnak, hanem elengedhetetlennek tartom a tehetséggondozást. A tehetség kiteljesítésében nincs demokratizmus: bár mindenkinek meg kell adni az alapot, az igazi tehetség ezt sokkal hamarabb, könnyebben sajátítja el, és engednünk, segítenünk kell őt szárnyalni, mindannyiunkat lehagyva, tanárainál is messzebbre… Mert a tehetség olyan, mint az igazgyöngy, ritkán születik, de csiszoltan beragyogja környezetét.
Ha már tehetséggondozás, lenne-e létjogosultsága egy komolyzenei tehetségkutatónak a tévében?
Telitalálat lenne! Hiányt pótolna! És meg lehetne csinálni nemesen szórakoztató, sokak számára élvezhető módon. Drukkolok, hogy valamelyik tévének eszébe jusson az ötlet! Mert hihetetlenül gazdagok vagyunk komolyzenei tehetségekben (is)!
Mennyiben segítheti vagy épp gátolhatja a Pusker nővéreket a karrierjükben, hogy testvérek?
Személyesen nem ismerem őket, „élőben” sem hallottam még muzsikálásukat, csak a filmet láttam. Ha igazi testvérek, akkor nem lehet gond, sőt. De ha kapcsolatukat valami mételyezi – például a féltékenység –, az már további veszélyeket hozhat. Jó esetben szakmai vonalon is szerencsés lehet a rokonság. A magyar zenei életben is sok testvér karrierje erősíti egymást (pl. Perényi Eszter és Miklós vagy a Kokas nővérek).
Hogyan látja a nők szerepét a komolyzenében?
Abszolút nőpárti vagyok – talán, mert három asszonylányomtól született hat unokából is négy a lány. De komolyabbra fordítva: voltak és vannak női zeneszerzők (Alma Mahler, osztrák zeneszerző vagy az első Kodályné), és ragyogó női előadóművészeinkre is szívesen, büszkén gondolunk: Fischer Annie zongoraművésztől napjaink csillagjaiig, például Rost Andreáig. És bármelyik nagy szimfonikus zenekarban is igen sok művésznő muzsikál. Nem is szólva a társművészetek hölgy képviselőiről.
Ha most menne a Zenebutik, bemutatná benne a lányokat?
Természetesen, boldogan bemutatnám őket, mert egy műsorgazdának nem lehet más, szebb és nemesebb feladata-hivatása, mint felfedezni fantasztikus tehetségeket. Örömmel emlékszem arra, hogy például Miklósa Erika Kiskunhalasról közvetített élő műsorunkban már főiskolásként fellépett 1990 októberében. És születtek azóta is páratlan tehetségek…
Mit gondol a Láthatatlan húrokról?
Tehetséges fiatalokról mindig örömmel hallok, kettőzött lelkesedéssel néztem a Pusker lányokról szóló filmet is. Kedves, aranyos, szeretnivaló lányok – és jól hegedülnek, különösen a fiatalabbik. Remélem, az érzelmekben alaposan kibontott film felvétele, bemutatója, visszhangja sem zavarja majd meg a tanulási folyamatot, mert ez most a legfontosabb.
