close
premier
utoljára
18841_-_254

Jeff Bridges őszinte vallomása

A 62 éves Jeff Bridges színészcsaládban nőtt fel, három gyermek édesapja és olyan filmklasszikusok szereplője, mint A nagy Lebowski vagy Az utolsó mozielőadás. Őszintén mesél életéről és karrierjéről.
A legkeményebb élet a legédesebb. (Jeff Bridges)

Jeff Bridges-t senkinek sem kell bemutatni. A nagy Lebowski, Az utolsó mozielőadás, a Csillagember, az Azok a csodálatos Baker fiúk vagy A manipulátor című klasszikusok filmek mára már egyet jelentenek a színésszel.

Egy kiégett countryénekest alakít az Őrült szív című flmdrámában, mellyel kiérdemelte a legjobb színésznek járó Golden Globe és Oscar-díjat. A színész neves hollywoodi családban született, apja Lloyd Bridges színész, bátyja pedig a szintén színész Beau Bridges, akit a Csillagkapu sorozatból vagy a Szabadítsátok ki Willyt! – A Kalóz-öböl akció című filmből ismerhetünk. Jeff sikerei ellenére szerethető színész és ember maradt. Ráadásul 62 évesen sem veszített sármjából.

Őszintén mesél arról, milyen ismert szülők gyermekeként nevelkedni, hogyan lett első látásra szerelmes feleségébe, Susan Geston-ba a Rancho Deluxe forgatásán. 1977 óta házas, három gyerekük született: Isabelle 1981-ben, Jessica 1983-ban és Hayley 1985-ben.

Mindig az volt a célod, hogy olyan híres színész legyél, mint édesapád?

Apám, szemben sok más színésszel, minden gyermekét a színészkedés felé terelgette, a showbiznisz irányába. Nem volt ennek különösebb oda, csak hogy ő imádta. De a gyerekek, ahogy az lenni szokott, nem arra vágynak, amire a szüleik. (nevet) Szóval elindítottak ezen a pályán, és aztán apám azt monda: 'Csináld, mert jó vagy!’ De én csak minimum tíz filmszerep után éreztem, hogy tényleg meg tudom csinálni. Mindezek előtt zenével akartam foglalkozni vagy festészettel, de végül itt kötöttem ki.

Te inkább lebeszéled a gyerekeidet a színészi pályáról?

Örülök, hogy megfogadtam apám tanácsát és ezt az utat választottam, mert szeretem. De tudom, hogy gyerekként van hátránya is, mert akkor nem akarsz kitűnni, különlegesebb lenni amiatt, mert ismertek a szüleid. Nem akartam én sem azt hallani, hogy azért vagyok jó, mert az apám Lloyd Bridges. De valahol mégis neki köszönhetem, hogy megvethettem a lábam a szakmában. Amikor a gyerekeim kisebbek voltak, nem akartam ennek kitenni őket, és nem is voltam annyira kezdeményező mint az apám.

Mivel foglalkoznak a gyerekeid?

Csodás dolgokkal. Az egyik lányom tervező, a másik gyeremekpszichológiát tanul és jógát tanít San Francisco-ban, a harmadik pedig zenében utazik. Nehéz fába vágták a fejszéjüket, de ők maguk választottak így. Nekik nőként talán még nehezebb.

Sok időt töltesz együtt a lányokkal?

Igen, nagyon sokat.

Hogyan ismerted meg a feleséged?

Ismét el kell mesélnem a történetet? (nevet) Tehát a Rancho Deluxe filmen dolgoztam, és hát tudod, mi férfiak milyenek vagyunk, folyton a csinos lányokat figyeljük. Biztos mindenkinek ismerős a szituáció, amikor összeakad a tekintetetek, de te gyorsan elkapod és úgy teszel, mintha nagyon olvasnál, nehogy a másik észrevegye, hogy figyeled. Miután ez jó néhányszor megtörtént köztünk, elhívtam egy randira. De ő azt felelte: 'Nem. Ez egy kis város, biztosan összefutunk majd valahol.' És igaza lett, találkoztunk egy bárban, táncoltunk és akkor bumm, megtörtént. Egymásba szerettünk, összeházasodtunk, és azóta három lányunk született.

Nem is olyan régen találtam meg azt a régi levelet az emailek között, amiben a Rancho Deluxe forgatáson dolgozó sminkes írja, hogy talált két fotót arról a helyi lányról, akiről kérdezősködtem. El is küldte őket. Úgyhogy van képem a feleségemről abból az időből, amikor az első szavát intéztem hozzám, ami ugye nem ma volt!

Mit csinált ő a forgatáson?

A főiskolán keresztül dolgozott, szobalány volt az ottani hotelben. Micsoda véletlen, nem? Romantikus.

Mi inspirál?

A zene. Szeretek festeni, fényképezni és agyagozni. Valahogy összefüggnek ezek.

Rátérve az Őrült szívre. A rendező azt mondta, hogy megmakacsoltad magad és nem válaszoltál a hívására.

Igen, ez igaz. Nem akartam filmet, nem akartam munkát.

Miért?

Több okból. Az egyik, hogy a forgatások miatt távol kell lennem a feleségemtől, aki összeszámolta, és összesen 11 hónapot töltöttünk külön emiatt. Az első alkalommal nemet mondtam a filmre. Aztán egy év elteltével átmentem T-Bone Burnett-hez, a zeneszerző barátomhoz — akivel 30 éve ismerjük egymást, a A Mennyország kapuja (Heaven’s Gate) óta — és megkérdezte, hogy elolvastam-e az Őrült szív forgatókönyvét. Mondtam, hogy igen. Mire ő: ’Megcsinálod?’ Mondom, miért, te is benne vagy? Erre csak azt válaszolta, hogy ha én elvállalom, akkor ő is! Na, és ez volt a hiányzó darab. Ez az, amit szeretek, a zene, a country, mert akkor bármit el tudok játszani.

Szerinted ez pályafutásod legjobb filmje?

Nem tudom eldönteni, melyik filmem forgatásán éreztem magam a legjobban vagy melyiknek örültem leginkább. A filmek olyanok, mint a gyermekeim, mindegyikre nagy szeretettel gondolok.

Melyik filmedre vagy a leginkább büszke?

Az egyik az Azok a csodálatos Baker fiúk, amiben a bátyámmal és Michelle Pfeiffer színésznővel dolgoztam együtt. Az utolsó mozielőadás, amit csak úgy önmagáért szeretek. Vagy A nagy Lebowski. Jó volt együtt dolgozni a Coen testvérekkel.

Hogy élted meg, hogy fel kellett szedned pár kilót az Őrült szív-szerep kedvéért?


Hihetetlenül jó érzés, hogy annyi fagyit ehetsz, amennyit csak akarsz, ugyanakkor az egészségemmel nem tettem jót, és így már nem olyan felhőtlen. Pont mint a másnaposság. Közben jó, utána már nem. De ez a munka része volt. Nem volt rossz, hogy kérhettem még chipset vagy fagyit arra hivatkozva, hogy “Én most épp felkészülök!” (nevet)

Milyen volt egyszerre énekelni és színészkedni is?


Annak is megvan a maga előnye és hátránya. Van benned egyfajta félelem, kétség, hogy hogyan fogod megcsinálni.

Olvastam egy interjút Mike Tysonnal, amiben a félelmeiről mesélt. Pedig nekem ő pont olyan embernek tűnt, aki biztosan nem fél semmitől. Amikor először láttam bokszolni, teljes erőbedobással bunyózott. Erre ő azt mondta, hogy ‘Azért voltam képes rá, mert féltem, hogy rohamom lesz és meghalok. Asztmás vagyok ugyanis. Ezért olyan gyorsan akartam végezi az ellenféllel, amilyen gyorsan csak lehet. ‘ Hát nem érdekes?

Látta a róla készült dokumentumfilmet?
Nem, még nem. De hallottam, hogy csodálatos. Tényleg?

Igen. Mi volt a félelme a szerep közben?

Nos, Tyson ugyanebben az interjúban a következőket mondja: “A félelem olyan mint a tűz. Fel tud melegíteni, csodálatos dolog. Tudsz rajta főzni, de le is égetheti a házadat, meg is ölhet.’

És hogy a színészetben hogy van ez…Nos, az évek alatt azt megtanultam, hogy nem múlik el. Inkább az a kérdés, hogyan boldogulsz vele, ti ketten együtt.

Mi bosszant fel?

Talán az örök elégedetlenség, a teljességre törekvés.

Megvan ez a színészetben is?

Hogyne. Van egy legenda a színész szakmáról, amivel nem értek egyet: A legkeményebb élet a legédesebb. Ezt mondogatjuk magunkat szenvedésünk óráiban, mert azt gondoljuk, csak ebből születhet meg a kreativitás. Eszerint tehát ha nem szenvedek, nem is vagyok színész. De szerintem a szenvedés mindenkié. Mindenki küzd. És itt jön a probléma, hogy erre az emberileg “kötelező”, természetes harcra mi még rápakoltuk a színészek kötelező szenvedését. Mindig akarunk valamin változtatni, mert ugye okosabbnak, bölcsebbenek kellene lennünk, stb. Szóval ez még mindennek a tetejébe jön.

2011-07-07

Tisztelt Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a jelen honlap cookie-kat használ olyan webes szolgáltatások és alkalmazások nyújtása céljából, melyek cookie-k nélkül nem lennének elérhetőek az Ön számára. A jelen honlap használatával Ön hozzájárul, hogy a böngészője fogadja a cookie-kat.

 

A cookie-k használatáról és a használatuk módosításáról itt tájékozódhat.


Többet ne jelenjen meg