Interjú Charlize Theronnal

Bár filmszerepeiben gyakran nem látszik, Charlize Theron egy elbűvölő és gyönyörű nő. Világító mosolya, érzéki szemei, tökéletes alakja mély benyomást kelt mindenkiben, aki találkozik vele. Ha belép egy szobába, minden tekintet rá szegeződik. Feltűnő megjelenése ellenére minden helyzetben feltalálja magát, és szívesen megnyílik egy beszélgetés során.

„Mostanában igazán élvezem az életet. Eljátszhattam néhány különleges nőt, és bár ezek a filmek nem kasszasikerek, nem özönlik a mozikba a közönség, mégis fontosak a karrierem szempontjából” – nyilatkozta nemrég.

Charlize nagy utat tett meg, amíg ünnepelt hollywoodi sztár lett belőle. Tizennyolc éves korában érkezett Dél-Afrikából New Yorkba, ahol a modellkedés mellett balettozni tanult. Egy térdsérülés miatt abba kellett hagynia a táncot, de édesanyja azt javasolta, ne adja fel az álmait, hiszen ettől még lehet belőle előadóművész.

Színészi karrierje repülőrajtot vett, a Két nap a völgyben hatalmas siker volt, köszönhetően szenzációs alakításának, majd jött jópár nagyköltségvetésű hollywoodi produkció, mint Az ördög ügyvédje, Az asztronauta, az Édes november vagy Az olasz meló. Ezeket követte egy gyötrelmes és nehéz szerep A rém című drámában. Charlize megrázó alakítását Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia. Ez a szerep új kapukat nyitott meg a színésznő előtt, hiszen azóta számos komor filmben vállalt szerepet, ami pedig régi vágya volt.

Charlize Theront az HBO-n legközelebb a Megváltás (The Burning Plan) című amerikai-argentin filmdrámában láthatod.

A következő interjúban a szőke szépség elmeséli, hogy mi alapján választja ki a szerepeit, mi motiválja, és merre tart a karrierje.

Charlize, úgy döntöttél, hogy a komorabb szerepek felé orientálódsz, amelyek nagyon karaktercentrikusak. Nem szeretnél könnyedebb filmeket forgatni? Fogsz még valaha romantikus filmben játszani?

Én nem gondolom, hogy ezek komor szerepek lennének. Nyilván szeretem az ellentmondásos nőket, akik konfliktusba keverednek, mert az ilyen szerepekre sokkal kevesebb lehetőség van. Szeretek olyan emberek bőrébe bújni, akik valamilyen válaszút előtt állnak. Ha megfigyeled az alakításaimat, több olyan karakter is van köztük, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy egy nehéz és fájdalmas döntést kell hozniuk, ami vagy bejön vagy nem.

Érdekes egyébként, hogy ezzel kezdted, mert minden rendező, akivel dolgom volt, azon a véleményen volt, hogy mennyire ironikus, hogy nem nagyon dolgozom vígjátékokban, pedig nincs bennem semmi drámai. Én azon a véleményen vagyok, hogy a humorérzék egy annyira sajátos és személyes dolog, hogy nem vagyok benne biztos, hogy elég tehetséges vagyok egy romantikus komédiához... De imádom a Coen fivérek és Gus Van Sant filmjeit! Szeretnék egyszer egy hasonlót csinálni.

Azt beszélik, te lehetsz az új Macskanő...

(nevet) Elmondanád, kitől hallottad ezt? Szívesen eljátszanám a Macskanőt. Cristopher Nolan hihetetlen munkát végzett a Batman-filmekkel, egyszer nagyon szeretnék együtt dolgozni vele, és a macskajelmezt is örömmel felhúznám.

Beszéljünk kicsit Az út című filmről. Ez egy nagyon súlyos, egzisztencialista thriller. Könnyű volt beleélned magad a történetbe?

Különleges érzékem van a tragédiához, hiszen elég fiatalon megtapasztaltam, hogy milyen egy igazi nagy csapás (Charlize 16 éves volt, mikor az édesanyja a szeme láttára lőtte agyon agresszív és alkoholista apját – szerk.). Egy ilyen tapasztalat felkészít a legrosszabbra. Tudom, milyen törékeny az élet, hogy milyen az, ha egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére áll. Valahol mélyen tudom, hogy egy túlélő vagyok, még akkor is, ha néha úgy érzem, bezárulnak körülöttem a falak.

Nem tudatosan viszem bele a saját élményeimet vagy rosszérzéseimet egy szerepbe. Gyakran egy szerep kapcsán kényszerülök szembenézni a saját választásaimmal. Erről szól a dráma. A magánéletemben egyébként arra törekszem, hogy jókedvű és kiegyensúlyozott legyek. A negatív élményeimet és az aggályaimat inkább a filmjeimben használom fel.

A munkád során olykor testileg és lelkileg is lemezteleníted magad. Volt bármilyen félelmed, mikor le kellett vetkőznöd a Megváltás című filmben?

Nem okozott gondot, de azért ne hidd, hogy exhibicionista vagyok. Lehet, hogy valakiben azt a benyomást keltik ezek a jelenetek, hogy imádok pucéran sétálgatni, de csak a film kedvéért van az egész. Amikor ilyesmit veszünk fel, tudatosítani kell magamban, hogy a produkció érdekében történik.

A Megváltásban producerként is dolgoztam, úgyhogy képzelheted, hogy milyen érzés volt, mikor ültem egy tárgyaláson a rendezővel, Guillermo Arriagával, meg a filmkészítőkkel, és szóba jött  a meztelen jelenet. Én is olyan vagyok, mint bármelyik lány: bizonytalan és szégyenlős.

Volt egy időszak az életemben, mikor megértettem azokat a színészeket, akik azt mondják, hogy nem szeretik látni magukat a vásznon. Aztán jött egy fordulópont, és rájöttem, nem magamat látom ilyenkor, hanem a karaktert, akit megformálok. Azóta képes vagyok bizonyos távolságból nézni a filmjeimet.

Az évek során mit tanultál még az életről?

Megtanultam, hogy ne ítélkezzem mások felett. Amikor a szüleimre néztem, nagyon elítélő voltam. Nem tudtam, mekkora küzdelem házasnak lenni és gyerekeket nevelni, összetartani egy családot. Gyerekként annyira másként látsz mindent. Aztán mikor idősebb lettem, rájöttem, hogy még egy kapcsolatot sem könnyű egyben tartani, nemhogy egy családot.

Kiderült az életről, hogy bonyolultabb, mint gondoltad?

Igen, határozottan. Engem megáldott a sors egy hihetetlenül erős anyával, aki mindig a támaszom volt. Ha elbizonytalanodom, ő mindig a helyes útra terel. Mindig ott volt, mikor szükségem volt rá. Elhatároztam, hogy büszkévé teszem. Az lebeg folyton a szemem előtt, hogy neki megfeleljek, ezért tűzök ki célokat, ezért vagyok hű az elveimhez.

Nem voltam mindig kibékülve magammal, de mikor valami nem jön össze, mindig Anyára gondolok. Gyengébb pillanataimban, mikor elvesztem a hitemet egy dologban, akkor eszembe jut, hogy neki milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, mégsem adta fel soha. Hogy ne inspirálódnék egy ilyen példából? Próbálok olyan bátor lenni, mint amilyen ő.

Amikor egy szerepre vagy egy jelenetre készülsz, együtt érzel a karaktereddel?

Nagyon szeretem, amit csinálok, de nem vagyok egy önkínzó színész. Nem ezt az utat választottam. Szeretem a munkámat, de az életemet legalább annyira szeretem. Nem szeretném kínozni sem magamat, sem a környezetemet. A munkában nagyon fegyelmezett vagyok, és azt hiszem, hogy ez tett végül jó színésszé.

Van valami irányadó elved az életben?

Mindannyiunknak vannak csontvázak a szekrényében. El kell jutnunk arra a pontra, hogy felébredünk és a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat. Olyan életet választhatunk magunknak, amilyet csak szeretnénk!

Büszke vagy az életre, amit választottál magadnak?

Úgy érzem, még sok mindent kell véghez vinnem. Csináltam néhány jó filmet, amire nagyon büszke vagyok, de még mindig nem mutattam meg teljesen, hogy mire vagyok képes. Rengeteget fejlődtem, sok minden van még bennem, amit nem tudtam megmutatni. Minden színész egy olyan szerepről álmodik, amiben eggyé válhat a karakterrel és teljesen átadhatja magát a színjátszásnak. Nagyon-nagyon sok szerep van még, amit el akarok játszani!