„Micsoda fondorlatos, bosszúálló ember”- mondta valaki a karakteredről. Hogy mutatnád be magad a rajongóknak és azoknak, akik nem ismerik a Spartacus-soroztot?
Úgy gondolom, egy olyan férfi, aki nem fut el a kihívások elől. Nem fél próbára tenni magát, és minden akadályt legyőz, ami az útjába kerül.
Batiatus karaktere hasonlít a saját személyiségedhez vagy nehéz volt azonosulni vele?
Mindez fikció és mint színész bele kell élned magad a szituációba. Remélem, hogy sosem reagálok és viselkedem úgy, mint ő, ebből a szempontból tehát kifejezetten vicces volt a szerepében. Talán épp ezért élvezik a színészek, ha gazembert alakíthatna. Ez nem a valóság, tehát teljes mértékben kiélvezheted, következmények nélkül.
Tehát úgy érzed, néha könnyebb a gonoszt alakítani, mint a jóságos karaktert?
Azt nem mondom, hogy könnyebb, de sokkal élvezetesebb. Úgy vélem, bármilyen szerepet is játszol, valami megfoghatót, valódit keresel benne. Amikor valami olyannal találkozol, mint mondjuk a Spartacus, ahol a halál mindennapos, és nagyban különbözik a valódi élettől, ott kezdődik a színészi munka. A feladatod, hogy valódivá, átélhetővé tedd. Pont ezért nem mondanám, hogy könnyebb, de szórakoztatóbb, hiszen sokkal tágabb keretek között mozogsz, mint a valóság.
Melyek azok a jellemvonások, amiket szerettél Batiatusban?
Azt, hogy nem fél. Nem fél megvalósítani a céljait, álmait, vágyait. Lehet, hogy emiatt önzőnek és elrettentőnek érezzük, de ez valahol pozitív benne.
A sorozat folyamán változik Batiatus személyisége?
Nem, nem változik. Amit érzékelünk, az inkább annak tudható be, hogy az előzménysorozat eredményeként végig követhetjük a fejlődését. Amit én legjobban kedveltem a sorozatban, hogy nem ugyanaz történt hétről hétre, mondjuk más nevekkel vagy színészekkel. A Vér és homok, majd Az arena istenei fel tudnak mutatni egy fejlődési ívet. Láthatjuk, hogyan alakul a kapcsolat a feleségével, az apjával és a hozzá közelebb álló rabszolgákkal, ami nagyon érdekes egy színész nézőpontjából. Nem ok nélkül öldökölt hétről hétre jókat és gonoszakat, volt a fejében egy koncepció.
Hogyan kaptad meg Batiatus szerepét?
Nagyon egyszerűen ment, elmentem a meghallgatásra. Hagyományos voltam ebben az értelemben. Mindig is vágytam rá, hogy egy tőlem teljes mértékben külöünböző karaktert is eljátszam.
Hogyan készültél fizikailag?
Nos, nekem egész másképpen kellett készülnöm, mint a többieknek, a fiataloknak. A gladiátorok a fizikumra mentek, nekem ilyen jellegű felkészülésre nem volt szükségem. Természetesen tanultam a szövegemet, aztán gyakoroltam ennek a megjelenítését. Na, és persze, amit mindenkinek, valami pluszt hozzátenni, magamból.
Utánanéztél ennek a történelmi korszaknak?
Szerintem mindenkit elbűvölnek az ősi civilizációk, a görögök, a rómaiak, egyiptomiak. Le vagyok nyűgözve. De nem dokumentumfilmet készítünk, nem szükséges mindent ismernem, az én feladatom inkább továbbgondolni, és persze kellő érzékenységgel figyelni azt a történeli kort.
Mit gondolsz, nehezebb egy történelmi alakot megformálni, mint egy hétköznapi figurát?
Elsőre talán igen, de lényegében nem. Az elején mindig nehezebb, de aztán egyre bátrabb leszel, ehhez idő kell, különösen a filmforgatáson, ami abból a szempontból más, mint mondjuk egy színpadi szerep, hogy nincs előtte hosszú próbafolyamat. Az első hetekben sokat fejlődsz, belerázódsz a karakteredbe egészen addig, amikor már te magad érzed, hogyan reagálna bizonyos szituációkban. Talán minden munkára igaz, hogy nehezebb az elején, így az én esetemben is.
Szívesen élnél a római korban?
Hát, ha gazdag lennék, és nem rabszolga, akkor igen. De nem gondolom, hogy olyan óriásit fordult volna a világ. Még a rabszolgaság is létezik, igaz kicsit más formában. a kiszolgáltatottság ma is él, hiszen vannak, akik éheznek és vannak, akiktől megfosztották a szabadságjogaikat. Háborúk vannak, több, mint valaha. A feladatunk inkább az, hogy elősegítsük a civilizált embert és a társadalom fejlődését.
Mi volt a legemlékezetesebb a sorozatban?
Szerintem nagyon szórakoztató, hiszen ahogy említettem, nem dokumentumfilmet készítettünk. Olyan technológiát alkalmaztunk, ami élvezhető formában kalauzol el az ókori világba. Az egyes technikák, a díszlet nagyon gazdag. Szerintem a közönség már unhatja a beszlégetős műsorokat és a doktoros sorozatokat. Ez végre valami más, nagyon eredeti és magas színvonalú is egyúttal, és ennek köszönhető a sikere is.
Megerőltető volt a forgatás?
Nem, mert akárhol is zajlik a forgatás, akár valós környzeteben, akár csak díszletek között, mindenütt a film saját világa vesz körül, így különösebb erőfeszítés nélkül helyezkedhetsz bele a fikcióba. Akár színházban vagy, akár egy sima vászon előtt, akkor is úgy kell tenned, mintha Róma utcáin sétálnál.Minden azon múlik, mennyire tudod átélni.
Mi volt a legjobb a forgatás során?
A forgatókönyv, ami abbanan ütemben íródott, ahogy forgattunk. Minden egyes rész tele van csavarral, fordulatokkal. Mindig izgatott voltam, amikor megkaptam az újabbat, elolvastam és már vettük is fel. Még engem is meg tudott lepni. Szerintem senki sem tudta volna megmondani előre, mi lesz a következő részben. Nemcsak színészként, hanem mint rajongó is nagy izgalommal vártam.
Van kedvenc jeleneted a sorozatból?
Nagyon szerettem az apámmal való kapcsolatról szóló jeleneteket. Éveztem ennek a viszonynak az alakulását és megjelenítését. De őszintén szólva nehéz lenne csak egyet kiválasztani. A sorozat teljes világa izgalmas és érdekes. Szerettem a Solonius-szal való barátságot, az ambíciót magát, a kezdeti erőfeszítéseinket, és a későbbi kihívásokat. A legjobb benne, hogy sosem tudhatod, egy-egy eseményből mi lesz.
Neked, mint professzionális színésznek, nehéz volt helytállni az erotikus jelenetekben?
Ez is hozzátartozik a színészethez. A gladiátoroknak úgy kellett tenniük, mintha megölnék a másikat. Nos az erotikus jelenetek is ilyenek. Minden pontos forgatókönyv szerint történt, a cél pedig nem más, mint a hiteles hatás keltése.
Mit gondolsz, a mai emberek jobbak, mint Az arena istenei?
Sajnos nem gonodolom, hogy sokkal jobbak lennénk. A ruhák megváltoztak, de még mindig kegyetlenek vagyunk, könyörtelen ambíciókkal, árulással és kapzsisággal együtt. Igazából nem sok különbséget látok.
Miben látod a Spartacus népszerűségének okát?
Úgy hiszem, ha nincs ilyen nagyszerű történet, a szereplők csak pótlékok benne. Nagyon sok jó elemből áll össze, jó karakterekből. Mindennek együtt van szerepe, de igazából a forgatókönyvnek tulajdonítom a sikert, ami tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. Ennek köszönhető, hogy annak ellenére népszerű, hogy Spartacus történetét szinte mindenki ismeri.
Megváltoztatta az életedet, a karrieredet ez a szerep?
Talán még túl korai erről beszélni. Térjünk majd vissza rá, talán néhány év múlva már érezni fogom.
Milyen volt együtt dolgozni a Lucretiat megformáló Lucy Lawless-szel? Barátság szövődött köztetek?
Lucy fantasztikus volt. Új-Zélandról származik, így amikor először jártunk ott, nagyon szívélyesen fogadott. Először a szüleimmel mentem, a feleségemmel és a gyerekimmel, és Lucy igazán kedvesen várt. Könnyen összebarátkoztunk. Mindketten nagyon élveztük a körmönfont szerepét. Azonos személyiségek vagyunk, ezért jöttünk ki ilyen jól egymással. És valóban nagyban megkönnyítette az ott tartózkodásunkat, és ez nagyon kedves volt tőle.
Mit gondolsz az új Spartacusról, Liam McIntyre-ről?
Természetesen a legjobbakat kívánom neki. Tehetséges színész, és szerintem már kész terve van, hogyan alakítsa a szerepét. Egy kicsit biztosan átformálja majd a karaktert, de mivel nagyon jó a forgatókönyv, rá is bízhatja magát a történetre. Tudjuk, mi történik Andy-vel, és a legnagyobb erőt kívánjuk neki a betegséggel való harcban. Biztos vagyok benne, hogy Andy is drukkol neki.
A kilencvenes években Shakepeare-t játszottál a színházban. Valószínűnek tartod, hogy visszatérsz a színpadra, vagy életednek ez a fejezete már lezárult?
Soha ne mondd, hogy soha, főleg színészként. Néhány éve dolgoztam színházi szerepekben, mert érdekes lehetőségnek tartottam. A jövőben biztos sok ilyen érdekesség lesz még az életemben. Viszont az az érzésem, hogy nem fejezzük be a Spartacust november végéig, és akkor még jönnek az egyéb utómunkák. Hosszú lesz, és jelenleg nagyon kevés időm van a családomra és a pihenésre. De majd regenerálódom és meglátjuk, mi jön utána.
Van olyan szerep, amit szeretnél eljátszani, de még nem volt rá lehetőséged?
Nincs. Igyekszem nem vágyódni egyetlen szerep után sem, mert ha az sikerül, utána mihez kezdenék? Úgy vagyok vele, hogy ha kapok egy szerepet, először megnézem, hogyan tudok azonosulni vele. Ha például megkapnám a Hamletet, először elolvasnám, átgondolnám, hogyan érezném magam benne. Ez csak egy példa volt, nem tervezek Hamlettel. Nincs kimondottan álom szerepem.
Egyszerre vagy színész és rendező is. Melyiket szereted jobban?
Szeretem, ha részt tudok venni a forgatókönyv írásában. De ez nagyon nehéz lehet, amikor hiszel egy produkcióban, végül azonban különböző okok miatt nem valósul meg. Talán épp emiatt a spontaneitás miatt szeretem jobban a színész szakmát. Elolvasom a szöveget, eldöntöm hogy érzelmileg tudok-e azonosulni vele, majd megpróbálom közös nevezőre hozni azt, amit az író, a rendező és amit én magam ki akarok és ki tudok fejezni. Ezt rendezőként nem tudnám megtenni
Mit ad neked a színészet?
Egy különös szabadságot. Olyan dolgok történhetnek meg, amire egyáltalán nem számíthatsz, meglepetések, úgy érezheted, hogy elértél valamit, alkottál vagy legalábbis részt vettél benne, és ez jó érzés.
Hogyan jutott eszedbe ez a szerep-lehetőség?
Néha nem te választod a szerepet, hanem az választ téged. Néha hat hónapig nincs munkád, aztán egyszer csak jön egy, amit elvállalsz. Aki szerencsés, az gyűjt annyi pénzt, hogy egy-egy szerepre, ami nem tetszik, nemet mondhat Aztán megint nem dolgozol, elfogy a pénzed, egyéb okok miatt elválallalsz egy szerepet, és néha nagy meglepetésre egész jól sülnek el. Ez a legjobb!
Sok hires filmben játszottál, így A múmiában, a Négy esküvő egy temetésben, vagy A nő kétszer-ben. Sőt, a TV-sorozatokat is kipróbáltad. Melyiket szereted jobban, a filmet vagy a sorozatot?
Úgy vélem, Tv-ben sokkal nehezebb a feladat, sokkal fárasztóbb. Nem intellektuálisan, inkább fizikailag. Amikor befejezted a munkát, haza mész, megtanulsz még tíz oldalt másnapra. És ha ezt nyolc hónapon keresztül folyamatosan csinálod, nos ez elég kimerítő. Alig van saját életed, aztán vissza a krakteredhez. Úgy értem, hogy például nincs időd még arra sem, hogy leugorj a boltba és vegyél egy dolboz tejet. A mozit jobban szeretem, teljesen más. Máshogy használod el az energiádat, másfajta kihívás.
Tehát nincs időd boltba járni sem.
Talán ismerős a helyzet, hogy vasárnap elintézed a bevásárlást, aztán csütörtökön már üres a hűtőd, a mosogatógéped tele van, és nincs egy tiszta tányérod sem. Nem fizetted be a csekkeket, és elfogyott a mosóporod.
Igen, ismerős.
Tényleg? Nálam most ez a napi tevékenységekre fordított energia a Spartacusra koncentrálódik. De ez ugyanakkor fantasztikus is. Ilyenkor arra gondolok, hogy majd több tányért veszek, és majd tej nélkül iszom a kávémat. Egyszerűen magától értetődő, hogy félre teszed ezeket a gondokat.
Néhány év alatt a jótékonysági kezdeményezések meghatározó alakja lettél. Most milyen ügyön munkálkodsz?
Jelenleg semmiben nem veszek részt. A Spartacus miatt Új-Zélandon tölttem az évből nyolc hónapot. Aztán jön a népszerűsítés a világ minden táján. A maradék időt a gyerekimmel akartam tölteni otthon. Csak néhány helyi dologgal foglalkozom ilyen szinten. Mindig is támogatni akartam péládul a fegyverkereskedelem és a “szolgasors” elleni megmozdulásokat. Van néhány barátom, aki elhivatottan csinálja ezt, Emma Thompson példul a szex-rabszolgaság elleni harcban vesz részt, ami manapság sajnos egy nagyon népszerű iparág lett. Én pedig támogatom őt ebben.
Hol láthatunk téged jövőre?
Sehol. Jelenleg nincsenek megkereséseim. Ezért is mondtam, hogy térjünk vissza a kérdésre, miszerint mennyiben változtatta meg az életemet a Batiatus-szerep. Most még nem tudom. Majd meglátjuk, megkeresnek-e. Próbálok nem aggodalmaskodni a jövőm miatt, egyelőre sikertelenül.
Sokfelé jártál már, mit mondasz, ha megkérdezik, hol van az otthonod?
Londonban élek, és ez az otthonom. Los Angeles-be sokat járok, hiszen az a filmes ipar fellegvára.
Mi lenne a legnagyobb elismerés a filmipartól, mit szeretnél elérni?
Jelöltek a BAFTA-díjra, ami eddig a legnagyobb elismerés felém. De én inkább csak dolgozni szeretnék. Sokan vannak, akik sorban zsebelik be a díjakat, és ez jó érzés is lehet. De én jelenleg örülök, ha egyszerűen csak azt csinálhatom, amit szeretek. A legnagyobb célom az, hogy mindig legyen munkám. Ételt, ruhát venni a gyerekeknek, talán nyaralni menni, ez elég is. De talán húsz év múlva másként fogok erről vélekedni.
