Az Avatar rendezője, James Cameron, és a film szereplői, Sigour Weaver, Zoe Saldana és Sam Worthington arról mesél, milyen volt először megnézni a filmet, mi az Avatar valódi üzenete és miért a kék szín dominál. De kiderül az is, hogy tanulták meg a navi nyelvet és várható-e folytatás!
Mit gondoltatok, amikor először láttátok a kész filmet?
Sam Worthington: Először egy elég népes nézőközönséggel együtt láttam. Engem nagyon le tudnak nyűgözni a filmes effektek. Azt gondolom, Cameron értette meg először, hogy ezek az effektek nemcsak kiegészítő szereppel bírhatnak. A 3D-vel még tovább tudta erősíteni a történetet, egyszerűen érzékelhetővé tette. Nemcsak a történetet, hanem a karaktereket, a színészi játékot is elképesztő, forradalmi megoldással toldotta meg. Szerintem ebben igazán nagy a film, tényleg megérintett.
Zoe Saldana: Sokáig egyáltalán nem találtam szavakat, napokig tartott, hogy a legmegfelelőbben tudjam kifejezni az érzéseimet. De aztán sikerült, és egyszerre éreztem izgatottságot, büszkeséget. Hatalmasat alakított a csapat, és a film minden egyes momentumában érezhető ez a közös erőfeszítés. Amikor nézed, nem tudsz semleges maradni, annyira valósághűek és lenyűgözőek a karakterek.
Zoe, milyen volt naviként? Ha a Star Trek-beli alakításodat nézzük, jogos a kérdés, hogy már csak sci-fi-ben utazol?
Zoe Saldana: Nos, nézd csak meg, mi mindenhez segítette ez hozzá Sigourney-t. Példaértékű karrier, nemde? Néha azt kívánom, bárcsak ne lenne két nem, csak egy, és akkor a nőknek több lehetősége lehetne megmutatni, milyen komplex teremtmények is valójában. Sokfélék tudunk lenni, akár hősök, akik képesek megmenteni a Földet, de sérülékenyek is, akik védelemre szorulnak. Olyan jó lenne!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem fordult a fejemben, amit kérdeztél. Egyszerűen hiú az ember, a színészek meg pláne. Én úgy gondolom, ez eddigi karrierem legjobb szerepe. Nemcsak magamat ismerhettem meg jobban, de Jim és az egész csapat is kapott belőlem. Talán túl sokat is. Amikor Neytirit látom, teljes egészében magamat látom, és nekem ez a lényeg.
Sigourney, te hogy láttad magad?
Grace egy igazán csodás karakter. Volt tekintélye, és nem utolsó sorban esze is, ugyanakkor sok személyes konfliktus forrása is. Hihetetlenül jó érzés volt egy olyan valaki bőrébe bújni, aki megtalálja a végső boldogságát, és igazi otthonát. Nagyon fel voltam villanyozva, amikor én kaptam meg Jimtől Grace szerepét. Csodálom azokat a nőket, akik elszántak valaminek a tanulmányozásában. És szerencsére az első perctől fogja hatékonyan tudtunk együtt dolgozni, sikerült egy valódi tudóst megalkotnunk, amiben nagyon sok segítséget kaptam. És igazából én tényleg nagyon izgalmasnak találtam a kék bolygó világát. Kiváltságosnak érzem magam, hogy életem ebben a szakaszában játszhattam ebben a filmben.
Mr.Cameron, egyre többen emlegetik az Avatar folytatását. Van már konkrét történet a fejében, vagy a következő részben Sam és Zoe egyszerűen csak nevelegetik az extra magas, kék gyermekeiket?
Sokszor viccelődünk azzal, hogy a következő részben, ami mondjuk tíz évvel később játszódik, Jake ül a fotelben és azt mondja: “Drágám, hozz egy sört!”, mire Neytiri: “Szerezz magadnak!” Mivé lesz a nagy szerelmi történet…
Látok benne fantáziát, hogy franchise filmet vagy generációs művet készítsünk belőle, bármi lehet, hiszen az Avatar célja az volt, hogy letegye az alapjait ennek a világnak. És ez megtörtént.
Miért éppen kék? Illetve miért tette ilyen erőssé a környezet témáját a filmben?
James Cameron: Miért ilyen erős a környezet szerepe? Nos, nem biztos, hogy az. Nem kimondottan intellektuális az üzenet, inkább az érzelmeket célozza. Arra gondolok például, milyen tiszteletteljesen viszonyul Neytiri a fűzfához. Biztos te is érezted már, amikor a természet nem egyszerűen szép, hanem egyfajta varázslattal is bír. Aztán amikor megsemmisítik, az hihetetlen érzelmeket tud kiváltani. Nem szellemi szinten érzékeled, hogy fáj, hanem érzéseid támadnak. Na, én ponosan ezt akartam elérni. Azt akartam, hogy megérezzék ezt a nézők is. Valahogy a zsigeri dolgokat előhívni.
És a sci-fi több szinten képes működni. Egyrészt a látvány szintjén, másrészt üzenetet is tud közvetíteni. Antiutópiát akartam csinálni, egyfajta figyelmeztetést. Nagyon szerettem a Csillagok háborúját, sőt mindent, ami a képzeletet és az akciót vegyíti, de valahogy mindegyikben azt éreztem, hogy ezek inkább menekülőutak a valóságtól, de mondanivaló, üzenet, felhívás nincs bennük. Az Avatar viszont visszatért a sci-fi gyökeréhez, arra az időre, amikor még figyelemfelkeltő szereppel bírt.
Ja, és hogy miért kék? Mert szeretem a kéket, ennyi.
Worthington: Eszembe jutott egy nagyon vicces történet. Amikor Hawaii-on jártunk, hogy bemutassuk a filmet, be is kellett öltöznünk Persze farokkal és a fülekkel együtt, félmeztelenül. Egyszer csak páran odajöttek, és megkérdezték, mi ez. „Egy film lesz” -mondtam. Erre megkérdezték, hogy na, és ki a rendező? Válaszoltam, hogy James Cameron. Erre ő: „Az igen! Jó mélyre süllyedt, a Titanic-kal együtt.”
Szerintem a filmben az egyik legfontosabb, hogy megmutatja a különbséget aközött, hogy nézünk és látunk. Jól gondolom?
James Cameron: Ahogy Zoe karaktere, Neytiti mondja, senki sem taníthat meg arra, hogy láss. Ez valahogy belülről jön. Gyerekként nagyon kíváncsiak vagyunk, de aztán ez alábbhagy, pedig törekednünk kellene a szinten tartására. Egyszerűen nyitottnak kell lennünk más kultúrákra és nézőpontokra. Az Avatar pontosan a különböző életlehetőségekre mutat rá.
Az internet világában a virtuális közösségi élet nagyon intenzív, és ezt ki kell használni. Mindig is nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy a neten keresztül születhetnek barátságok más országok, kultúrák lakosai között. Mert azt tapasztalom, kicsit olyan, mintha az emberek saját kis valóságukban élnének, egy buborékban, és akik egy buborékba tartoznak, azok megértik egymást, de a többieket kizárják. Az ilyen típusú buborékok „kipukkasztására" a filmek nagyon hatékonyak. Megtanítanak látni a másik szemével is.
Hogyan tanulták meg a színészek a navik nyelvét?
James Cameron: Ez egy kreált nyelv. Amikor elkezdtem írni a forgatókönyvet, eszembe jutott néhány név, de nem voltak túlságosan asszociatívak. Néhány éve jártam Új-Zélandon és nagyon megtetszett a Maori nyelv és a polinéz nyelvek, ezért néhány megmaradt. Amikor találkoztam Dr. Paullal, a Los Angeles-i egyetem nyelvészeti tanszékének vezetőjével, kiegészítette a meglévő ismereteimet. Más nyelvekből is tett bele hangzókat, az afrikai, az európai nyelvekből, sőt még a bennszülöttekéből is. A teljes hangrendszert neki köszönhetem. Készített néhány hangfelvételt, és ami tetszett, abból mondatokat gyártott. Volt, ami túlságosan hasonlított a torok hanghoz, én viszont azt szerettem volna, hogy a nyelvük jól hangzó legyen, dallamos, és egyben űrlényes is. Már amit mi annak gondolunk. Paul indonéz és busman hangokat is felhasznált, de olyanná kellett formalnia, amit ki tudnak ejteni a színészek. Zoe-nak kelett leginkább megtanulni, és a többiek az ő kiejtéséhez idomultak.
Zoe Saldana: Nagyon vicces volt. Néha édesanyám furcsán nézett rám az ebédlőasztalnál, amikor gyakoroltam. De nagyon élvezetem, izgatott voltam, hogy valami teljesen újat tanulhatok meg. Mivel tanultam spanyolt, sok magánhangzót be tudtam azonosítani, hasonlítottak a latinra. A legnehezebb feladat számomra az volt, amikor Navi akcentussal kellett angolul beszélnem. Kicsit olyan volt, mint ahogy a királynő beszél. Mindig is imádtam!
James Cameron: Kedvenc pillanatom, amikor Zoe, vagyis Neytiri nem bírta hallgatni, ahogy Sam próbálgatja a nyelvet, és kicsit fejbe kólintotta.
Néha úgy éreztem magm, mint egy western filmben lennék, cowboyokkal és indiánokkal. Néha meg, mintha az iraki háborúra utalna a film. De mintha ezek nem lettek volna szervesen beépítve a történetbe.
James Cameron: Ez a te véleményed. Mit is mondhatnék erre. Én úgy érzem, megvolt az egyensúly. Az a te véleményed, ez meg az enyém.
A film elképesztő 3D-ben. Két dimenzióban is hat?
James Cameron: Ez mindig kérdéses a 3D esetében. De a dolog teljesen ugyanolyan, mint amikor zenét hallgatsz és másként szól, ha különböző techikai felszereltséggel hallgatod. Az igazi kérdés, hogy ez el tud rontani egy jól megcsinált filmet? Befolyásolja a színészi telejsítményt, és a vizuális elemeket? Nem hiszem. Szerintem a 3D-t meg kell tartni egy egészséges szinten. Nagy fejlődés ez a filmes technikákat illetően, tudom, de én 98%-ban inkább a történetre, az előadásra, a dizájnra, a kompozícikra fókuszáltam. Pontosan azokra, amik mind 2, mind 3D-ben megjelennek. Nagyon büszkék vagyunk a 2D-s változatra. A színek gyönyörűek. Ez a film színgazdag, a képek tiszták, szinte megszólalnak, éppen ezért nem gondolom, hogy csak 3D-ben teljesít jól. Választási lehetőségekről beszélünk. Aki kiváló minőségben akar filmt nézni, vesz egy plazmát, aki 3D-ben, az fizet egy kicsit többet, és felteheti a szemüveget. Szerintem a 3D kiváltságos a látvány tekintetében, de a film két dimenzióban is megállja a helyét.
Én magam kezeltem a kamerát, és a lencsén keresztül két dimenzióban láttam a képeket. Először nem 3D-ben akartuk, két dimenzióban szerkesztettem, utána tettünk bele mindent, ami a 3D-hez kell. Direkt figyeltünk rá, hogy a 3D-s átalakítás miatt semmiféle kompromisszumra ne legyen szükség.
Olvass kritikát az Avatarról, és nézz videókat a kulisszatitkokról!
