Hány éves korotokban kezdtetek hegedülni?
Juli: Ötévesen kezdtem hegedülni.
Ági: Öt éves voltam, amikor elkezdtem hegedülni.
Miért pont a hegedűt választottátok mint hangszert?
J.: Láttam és hallottam a nővéremet, ahogyan játszik, és én mint kicsi csodáltam, szerettem volna követni.
Á.: Egészen kiskorom óta körülvesz a zene. Szüleim mindketten zenetanárok, és ahová csak mentek, vittek engem is. Így rendszeresen hallgattam, mikor édesapám az iskola zenekarával próbált, és látva a hegedűsöket, én is szerettem volna játszani.
Hány órát gyakoroltok naponta?
J.: Kb. három és felet, négyet. Versenyidőben többet, akár ötöt is, de természetesen ez függ a napi beosztástól, teendőktől és programoktól.
Á.: A zenész szakmát talán a sportolókéhoz tudnám hasonlítani. Állandó edzést, mindennapi tréninget igényel. Átlagosan napi három, három és fél órát gyakorolok, de mikor szabadabb az időbeosztásom, nem ritkán 5-6 órát is.
Ki a példaképetek a komolyzenei pályán?
J.: Egy embert nem tudok és nem is akarnék kiemelni, hiszen minden zenésznek más és más tulajdonságát kedvelem. Ha lehetne, összegyúrnék egy tökéletes hegedűst Ojsztrahból, Menuhinból, Heifetzből, Kreislerből és Paganiniből, de lehet, hogy olyan tökéletes volna, hogy már hallgathatatlan lenne.
Á.: Nagyon sok hegedűst szeretek és tisztelek. Egyet nehéz lenne kiemelni, viszont szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy világhírű hegedűművészt és professzort, Zsigmondy Dénest volt alkalmam közelről megismerni.
Van-e példaképetek az élet más területéről? Ha igen, ki az, és miért?
J.: A szüleimet példaképnek tekintem. Szeretnék én is olyan odaadó szülő lenni nagykoromban, mint ők.
Á.: Mindig is a szüleim voltak a példaképeim, irányadók, akikre fölnéztem. Két olyan ember, akikre rábízhattam magam.
Ki a kedvenc zeneszerzőtök?
J.: Akárcsak a példaképeknél, itt sem tudok egy személyt kiemelni. Bach, Mozart, Beethoven, Brahms zenéje mindig lenyűgözött, de közel áll hozzám Bartók is.
Á.: Nagyon nehéz egyet kiemelni, természetesen vannak, akik közelebb állnak hozzám, de inkább korszakokra bontható a rajongásom. Különböző időszakokban, más-más lelkiállapotban eltérő műveket szeretek hallgatni és játszani.
Kedvelitek Mága Zoltánt? Találkoztatok már vele?
J.: Még nem találkoztam vele, egy egészen más irányzatot képvisel. Kicsit elbillen a szórakoztató zene irányába. Én egyelőre maradnék a komolyabb műfajoknál.
Á.: Személyesen még nem találkoztam vele, de felvételről már hallottam. Kicsit más irányt, stílust képvisel, mint a komolyzene, de a területén, úgy tudom, kiemelkedő.
Ahogy a színészeknél van szerepálom, van-e olyan darab, amit mindenképpen szeretnétek eljátszani?
J.: Azt hiszem, nálam ilyen álom Bartók 2. hegedűversenye.
Á.: Mint magyar hegedűs, nagyon közel áll hozzám Bartók Béla két hegedűversenye. Régi vágyam, hogy zenekarral eljátszhassam ezeket a műveket.
Van-e olyan hangversenyterem, helyszín stb., ahol szeretnétek egyszer fellépni?
J.: Életemben egyszer szeretnék eljutni a Carnegie Hallba, még ha csak jegyszedőként is.
Á.: A Carnegie Hall és az amszterdami Concertgebouw számomra mindig is egy álom helyszín volt.
Milyen országokban jártatok már fellépésen vagy a hegedűnek köszönhetően?
J.: Anglia, Ausztria, Franciaország, Németország.
Á.: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc.
Mivel töltitek szívesen a szabadidőtöket?
J.: A lehető legváltozatosabb a lista. Szeretek aludni, sétálni a hozzánk közeli arborétumban, enni, olvasni, megnézni egy jó filmet, pingpongozni, időnkét rajzolni is szoktam. De a leggyakoribb, hogy a nővéremmel beszélgetünk, megvitatjuk az élet „nagy” kérdéseit.
Á.: Kevés a szabad órám, de amikor tehetem, a húgommal töltöm az időm. Szeretek kirándulni, pingpongozni, biciklizni, társasjátékozni, olvasni és filmeket nézni.
Milyen zenét hallgattok/szerettek?
J.: Komolyzenét, a többi nem tud hosszabb ideig lekötni.
Á.: Leginkább komolyzenét hallgatok.
Milyen online és nyomtatott sajtótermékeket olvastok?
J.: A Fideliót minden hónapban elolvasom, de ezen kívül mást nem nagyon olvasok.
Á.: Inkább könyvpárti vagyok, újságot ritkán olvasok.
Melyik a kedvenc filmetek?
J.: Makk Károly: Liliomfi, Tarsem Singh: Zuhanás
Á.: Makk Károly: Liliomfi, Christopher Nolan: A tökéletes trükk. Szeretem azokat a filmeket, amiknek a vége tartogat egy csavart a néző számára.
Ki a kedvenc színészetek/színésznőtök?
J.: Audrey Hepburn, Juliette Binoche, Darvas Iván és Al Pacino.
Á.: Darvas Iván, Al Pacino és Audrey Hepburn.
Mit jelent számotokra Kecskemét?
J.: Kecskemét a nyugalmat és a biztonságot jelenti számomra. Az eddigi életemet ebben a városban éltem, rengeteg szép emlék köt ide, nehezen tudom otthagyni. Nem szívesen cserélem el a nyüzsgő Budapestre, de az egyetem miatt most már muszáj lesz.
Á.: Itt születtem, itt nőttem fel, szép emlékek fűznek Kecskeméthez. A nyüzsgő nagyvárosok után jól esik hazajönni.
Mennyiben más az életetek, mint más kecskeméti lányoknak?
J.: Sokban, hiszen mindig körülvesz a zene, e pont köré szerveződik az életem, emiatt ritkán fordul elő, hogy nincs tennivaló. Sok korombelinek ez nagy probléma, nem tudják az üresen maradt idejüket hogyan eltölteni, sokszor unatkoznak. Ez nálunk, zenészeknél szinte elképzelhetetlen.
Á.: A zenével való foglalkozás egy más életet, másfajta időbeosztást igényel. Kevesebb a szabadidőnk, viszont rengeteg érdekes emberrel ismerkedhetünk meg a zene révén.
Mit gondoltok, mi a jelen és mi a jövő számotokra?
J.: A jelen és a jövő számomra egyelőre ugyanaz, a Zeneakadémia és a tanulás.
Á.: Felvettek Münchenbe egy kétéves posztgraduális képzésre. Közeli tervem ennek az elvégzése. A jövő alakulása pedig nagyban függ a jelen lehetőségeinek kihasználásától.
Hogyan képzelitek el magatokat 3-6-9 év múlva? Hol éltek, mivel foglalkoztok, hogyan telik egy napotok stb.?
J.: A zene biztos, az irány sok mindentől függ, a mai bizonytalan világban nehéz előre tervezni, de bízom benne, hogy a lehetőségek meg fognak találni.
Á.: Mindenképpen a zene közelében képzelem el magam. Sok ötletem van, többféle forgatókönyv létezik, majd az élet hozza, melyiket kell alkalmazni.
Mik szerettetek volna lenni gyermekkorotokban? Színésznő, óvónő, asztronauta stb.?
J.: Kicsiként nem lebegett előttem egy „álomszakma”, élveztem, hogy hegedülhetek, nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Én inkább csak felnőtt szerettem volna lenni.
Á.: Szüleim mindketten zenészek, valahogy természetes volt, hogy én is ezt szeretném csinálni.
Ha újra kezdhetnétek, mit csinálnátok másképp?
J.: Ha valamit másképpen csináltam volna, nem ez az ember lennék. Azt hiszem, minden lépcsőre szükségem volt és lesz is, akár fölfelé, akár lefelé vezet is.
Á.: Kisebb változtatásokat természetesen tennék, de mindent kérnék, ami történt. A főbb döntéseket ugyanúgy hoznám meg, mint eddig tettem.
Mit gondoltok, fel kell adnotok valamit azért, hogy hegedűművészek legyetek?
J.: Természetesen a zenész pálya is jár lemondásokkal, de azt hiszem, ez minden szakmában jelen van. Viszont a nehézségekért kárpótol minket a játék öröme és koncert után az a jóleső érzés, hogy talán sikerült valami élményt adni a közönségnek.
Á.: Azt hiszem, a zenészi pálya is jár lemondásokkal. Bár azt gondolom, ahhoz, hogy valaki igazán el tudjon mélyedni egy szakmában, áldozatokat kell hoznia.
Ha nem hegedülnétek, mit csinálnátok az életben?
J.: Mindenképpen olyan ágazatot választanék, ami valamilyen módon kapcsolódik a művészetekhez. Nehezen tudnám az életemet a mindennapok monotonitásában elképzelni.
Á.: Mindenképpen szeretnék olyasmit csinálni, ami zenével kapcsolatos, nagyon üres lenne az életem nélküle.
Valaha tervezitek, hogy fiatal tehetségekkel foglalkoztok? Őket tanítani, menedzselni?
J.: Kicsi koromtól kezdve szeretnék tanítani, de azt hiszem, ahhoz, hogy valakiből igazán jó tanár válhasson, rengeteg tapasztalatra van szüksége a zene és az élet minden területén. Nagyobb koromban szívesen foglalkoznék fiatalokkal, és ha módom lenne rá, természetesen segíteném őket.
Á.: Igen, szeretnék tanítani és a legjobb tudásom szerint segíteni a fiatal generációt.
Esetleg a saját gyerekeiteket ösztönözni fogjátok, hogy a zenei pályára lépjenek?
J.: Azt gondolom, egy gyerek életére a zene csak jótékony hatással lehet, talán az a legjobb, ha saját maga kéri, hogy zenélhessen, ha nem így lesz, én nem szeretném erőltetni.
Á.: Nem fogom őket semmire kényszeríteni, ahogy az én szüleim sem tették. Örülnék, ha zenészek lennének, habár a mai világban nem könnyű művésznek lenni, de ha ezt választják, minden erőmmel segíteni és támogatni fogom őket.
Zongorázni is tudtok?
J.: Igen, de nem profi szinten, inkább csak mint lelkes amatőr.
Á.: Igen, de sajnos nem olyan szinten, mint ahogy hegedülök.
Mai, nem komolyzenét is el tudtok játszani?
J.: Nem nagyon próbálkoztam vele, egyelőre nem is tervezem, hogy stílust váltanék.
Á.: Sokáig nem próbáltam ilyesmit. Münchenben viszont alkalmam nyílt egy improvizálásban részt venni. Nagyon élveztem!
Vezettek naplót?
J.: Olyan naplót írok, amibe a koncertek műsorát, időpontját és a helyszínt írom.
Á.: Nem. De néhány emlékezetes dologról feljegyzést készítek.
Kísérleteztetek más művészeti ágakkal is? Írás, festés stb.?
J.: Komolyabban nem, rajzolni mindig szerettem, azt szívesen fejleszteném.
Á.: A tánc mostanában egyre jobban vonz, szeretném kipróbálni.
Mit/kit vinnétek magatokkal egy lakatlan szigetre?
J.: A nővéremet és a szüleimet, négyen csak kitalálnánk, hogyan tudunk onnan eljönni.
Á.: Julit és két hegedűt, hogy duózhassunk.
Hisztek a véletlenekben?
J.: Azt hiszem, véletlenek nincsenek, a világ bonyolultabb annál, mintsem véletlenek történhessenek.
Á.: Azt gondolom, az életben semmi nem történik véletlenül. Mindennek megvan az oka, annak is, amit az adott helyzetben esetleg nem ismerünk fel.
Hisztek a végzetben vagy a sorsban?
J.: Abban hiszek, hogy van egy utunk, amit végig kell járnunk és hozzá egy feladatunk, amit teljesítenünk kell. Amikor ez megtörténik, akkor van vége az életünknek.
Á.: Igen. Mindenkinek megvan a saját útja, sorsa, ami pont egyenlő arányban ad jót és rosszat is.
Milyen volt Sós Ágival együtt lenni? Milyen volt a forgatás?
J.: Ágival nagyon közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk, nagyon különleges ember és érdekes személyiség. Ez sok szempontból megkönnyítette a forgatást, de voltak olyan pillanatok is, amikor nehéz volt együtt létezni azzal a tudattal, hogy ott a kamera és forog. Nem volt mindig egyszerű és magától értetődő a jelenléte.
Á.: Ági egy nagyon kedves, életteli és vibráló személyiség. Öröm volt őt megismerni és vele együtt forgatni. Habár nem mindig volt egyszerű a kamera jelenléte, Ági ezen sokszor tudott könnyíteni.
Hogyan jellemeznétek egymást 5 szóval?
J.: Ági önzetlen, lelkes, türelmes, közvetlen, nagylelkű, előzékeny, mindig tudja, mire gondolok, nagyon tud nevetni, találékony és kicsit túl kritikus magával szemben.
Á.: Juli türelmes, mert kibír engem! A lehető legjobb testvér. Önzetlen. Titoktartó. Életvidám. Humoros. Jó kedélyű. Szilárd erkölcsű. Nagyon hasonló az érdeklődési körünk. Áldozatkész.
