Az elmúlt harminc évben drámaian megváltozott az amerikai élelmiszer-termelés. Hol van már az az idő, amikor az élelmiszerek a farmergazdaságokból kerültek a háziasszonyok asztalára? Manapság ipari méretekben folyik a mezőgazdasági termelés, és a pénzhajhászás háttérbe szorította az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztók egészségét. Miközben a földeken génkezelt terményeket termesztenek, az állatokat antibiotikumokkal tömik. Az Élelmiszeripar Rt. alkotói szerint mindez szorosan összefügg a lakosság elhízásával, a különféle betegségek terjedésével és a környezetszennyezéssel, az egyetlen kiutat az öntudatos vásárlók és a biotermesztés jelenti.
Az Élelmiszeripar Rt. május 12-én, csütörtökön 23 órától látható az HBO-n.
A dokumentumfilmről
Az Élelmiszeripar Rt. fellebbenti a fátylat az amerikai élelmiszeripar visszásságairól, miközben bemutatja azt a látszólag jól működő „élelmiszergyártó” gépezetet, amely az amerikai kormány szabályozó szerveinek – USDA (az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium) és FDA (az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyezési Hatóság) – hallgatólagos beleegyezésével működik, ez azonban a fogyasztók előtt mindezidáig rejtve maradt.
A film arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok élelmiszer-ellátását kézben tartó néhány mezőgazdasági nagyvállalat az üzleti nyereséget gyakran a fogyasztók egészsége, az amerikai gazdák megélhetése, a munkások biztonsága és környezetünk megóvása elé helyezi. A csirkének vastagabb a melle húsa, a sertéskaraj szinte tökéletes, a szójabab ellenáll a gyomirtó szereknek, a leszedett paradicsom pedig sosem romlik meg, azonban szembe kell néznünk az ártalmas E. coli nevű baktérium új fajtáival, amelyek évente mintegy 73 ezer amerikainál okoznak megbetegedést. Hatalmas gondot jelent a sok embert érintő és különösen a gyerekek körében jellemző kóros elhízás, valamint a felnőttek körében már szinte járványszerű méreteket öltő cukorbetegség.
A filmben interjút láthatunk olyan szakértőkkel, mint Eric Schlosser, akinek a tollából a „Fast Food Nation” (Megetetett társadalom) című könyv született. Nemcsak tanácsadóként vett részt a film készítésében, de a megszólalók között is megtaláljuk Michael Pollant, a The Omnivore's Dilemma (A mindenevő dilemmája) és az In Defense of Food: An Eater's Manifesto (Az élelmiszer védelmében: A fogyasztó kiáltványa) című könyvek szerzőjét. Ezenkívül néhány, a társadalomért felelősséget vállaló cégvezető is megszólal.
A dokumentumfilmet kritizálták az élelmiszeriparban érdekelt nagy amerikai cégek. Robert Kenner rendező azonban tagadja, hogy támadást intézett volna az élelmiszergyártás jelenlegi rendszere ellen, egy interjúban így fogalmazott: „Csupán nagyobb átláthatóságot akarunk és értelmes párbeszédet folytatni ezekről a dolgokról.” Ugyanebben az interjúban hozzátette: „… az egész rendszert az teszi működőképessé, hogy a kormány pénzbeli támogatást nyújt néhány fontosabb, tömegesen termelt növény, például a kukorica termesztéséhez. A szocializmus egy formája ez, és ebből van elegünk.”
A film készítéséről
A 2008-as dokumentumfilmet az Emmy-díjas Robert Kenner rendezte. A rendező hat évig dolgozott azon, hogy az Élelmiszeripar Rt. képernyőre kerülhessen, maga a film készítése három évig tartott. Kenner saját bevallása szerint a költségvetés nagy részét ügyvédekre költötte, hogy megvédje magát a filmben kritizált élelmiszeripari cégek, növényvédőszereket és műtrágyát gyártó cégek és más vállalatok által indított jogi keresetek ellen.
Kenner korábbi filmjei közül kiemelkedő a The American Experience című, díjnyertes televíziós dokumentumfilm-sorozat, amelynek négy részénél rendezőként és producerként is közreműködött. Az 1998-as America’s Endangered Species: Don’t Say Good-Bye című filmje Emmy-díjat nyert. Ezenkívül játékfilmeket, videoklipeket, reklámokat és IMAX-filmeket is készített.
A film narrátora Michael Pollan és Eric Schlosser, aki a film egyik társproducere is.
Díjak és kritikai fogadtatás
Számos filmfesztiválon látható volt az Élelmiszeripar Rt. a hivatalos bemutató előtt, amelyre 2009. június 12-én került sor New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban. Az első héten 61.400 dollár bevételt hozott. Június 19-én további 51 moziban mutatták be az USA és Kanada nagyvárosaiban. A második héten a film további 280.000 dolláros bevételt produkált.
A film holtversenyben negyedik helyet szerzett a 35. Seattle-i Nemzetközi Filmfesztiválon, és Oscar-jelölést szerzett a legjobb dokumentumfilm kategóriában a 82. Oscar-díjátadón, ahol végül alulmaradt Az öböl című filmmel szemben.
Magas pontszámokat kapott a kritikusoktól
A Rotten Tomatoes-on 96%-ot ért el, a Metacritic-en pedig 100-ból 80-as értékelést kapott. A San Francisco Examiner a filmet „vizuálisan stílusosnak” nevezte, és az „év egyik legfontosabb filmjének” titulálta. A lap szerint a film „higgadtan, a józan észre apellálva kezeli a kényes témát”, és üdvözli a film mögött álló „alapos kutatómunkát és az átgondolt, elfogulatlan kommentárokat…”
A Los Angeles Times is dicsérte az Élelmiszeripar Rt. filmművészeti értékét, „ékesszólónak” és „alapműnek” titulálva azt. A Montreal Gazette megjegyezte, hogy bár a film az amerikai élelmiszergyártásra fókuszál, bárkinek érdemes megnéznie, aki olyan országban él, ahol nagyipari élelmiszergyártás folyik. A lap kritikusa szerint a filmet „egyszerűen látni kell”, de felhívta a figyelmet arra is, hogy néhány jelenet „nem való a gyenge idegzetűeknek”.
Bár a San Francisco Chronicle megjegyzi, hogy a film „szívesen dramatizálja a dolgokat”, végül arra a következtetésre jut, hogy „a film egymás után játssza ki a legváratlanabb adukat, és a tényfeltáró újságírókra jellemzően rendszerezetten és kitartóan érvel azzal a céllal, hogy akár radikális eszközökkel is, de felrázza a kellemes ’nemtudásban’ szunyókáló embereket”.
