A Befutó című HBO-sorozat magyar fordításának egyik szakértőjét, a sorozat lóversenyriporterének magyar hangját kölcsönző Pécsi István lóverseny-szakkommentátort a lóversenyzésről, a sportfogadásról, a hazai viszonyokról és persze a Befutóról kérdeztük.
Hogyan került kapcsolatba a lovakkal, majd a lóversenyzéssel?
Pécsi István: Gyerekkorom óta lovak közelében élek, édesapámnak köszönhetően már fiatalon kapcsolatba kerültem a lóversennyel, egészen pontosan a galoppal, ám az igazi szerelem csak később kezdődött. A családi hagyományokat követve jómagam is öttusáztam és tizenhat évesen, 1988-ban, amikor már megtanultam lovagolni egy Kincsem parki látogatásnál végleg megragadtam a telivérek mellett. Egy évvel később már lovagoltam munkában, 1994-ben már közvetítettem és szakcikkeket írtam, 1999 óta pedig főállásban is a magyar versenyszervezőnél dolgozom. Időközben bejártam fél Európát, természetesen mindenhova a lóverseny miatt jutott el, Angliában rövid ideig még versenyistállóban is dolgoztam. Lassan húsz éve versenylovat is futtatok a családommal, sőt egy alkalommal még nyeregbe is szálltam egy akadályversenyen, Alagon. Nyugodtam mondhatom, hogy a munkám egyben a hobbim is, így a mai napig élvezem, amit csinálok.
Beszéljünk egy kicsit a lóverseny kultúrájának kialakulásáról.
A mai értelemben vett lóverseny kultúra az 1700-as években Angliában alakult ki, a híres Epsom Derby-t 1780-ban futották először. Hazánkban Gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően 1827-ben indult útjára a versenyzés, amely rövid megszakításokkal lényegében azóta is folyamatosan működik. A magyar lóverseny aranykora véleményem szerint az Osztrák- Magyar Monarchia időszakára tehető, nem véletlen, hogy ebben az korban versenyzett a veretlen Kincsem, valamint az egyetlen magyar tenyésztésű Epsom Derby-nyerő Kisbér is. A II. világháború után Imperiál, napjainkban pedig Overdose neve ismert a nemzetközi sajtóban. Az ügetősport Amerikából származik, nálunk 1883-ban rendezték az első futamokat, és az egykori Európa-rekorder Baka érte el a legnagyobb nemzetközi sikereket, még a 20. század első felében.
A lóversenyzés elsősorban sport vagy szerencsejáték? Jellemezné egy kicsit a magyarországi lóverseny helyzetet?
A kettőt nem lehet szétválasztani, egy olyan látványos, semmihez nem hasonlítható sport, amelynek az izgalmát jelentősen fokozza a fogadási lehetőség. Az utóbbiból származó bevétel ideális esetben gazdasági alapját jelenti a lóversenyzésnek. Itthon Overdose feltűnése jót tett a sportág társadalmi elismertségének, de egyelőre még messze vagyunk például az Amerikában tapasztalható népszerűségtől, de ezen dolgozunk.
Külön világ a lóversenyzés, akár a versenyzők, akár a fogadók oldaláról nézzük. Mi az, amit fontos tudni a versenyekről?
A Befutó kapcsán, az egyszerűség kedvéért maradjunk a galopp szakágnál. Itt a versenyek jelentős részében angol telivérek indulhatnak, amely egy speciálisan a gyorsasági versenyzésre kitenyésztett fajta. Ezek a lovak általában másfél éves korukban kerülnek a futtatójukhoz, aki (vagy ha szindikátus, akik) beadja a telivért egy trénerhez, ahol megkezdi a felkészülését a versenyzésre. Kétévesen kezdenek a lovak és ideális esetben akár 10 éves korukig futnak, sőt gáton és akadályon még idősebb korban is. A telivérek legfontosabb versenyét, a Derby-t háromévesen rendezik a számukra.
Milyen kvalitásokkal kell bírnia a lónak és a lovasnak, ha versenyezni akarnak?
A kvalitások egyszerűek, a ló legyen gyors, ne legyen sérülékeny és mentálisan is jól bírja mind a felkészülést, mind a versenyzést. A legnagyobb díjazású versenyeket általában hosszútávra futják, tehát a távbíró lovak értékesebbek később a tenyésztésben is, igaz rövidebb a versenykarrierjük, mint a sprintereknek. A zsokéknál az ideális súly max. 53 kg, és a nagy technikai tudás és jó taktikai érzék is alapfeltétel.
Hogyan zajlik a fogadás?
Roppant egyszerű, az általunk a Turfban található információk alapján kiválasztott ló vagy lovak számát kell megjátszanunk a különböző fogadási formákban. Például „Kérem az első futamban az 1-es számú lovat Tétre, 200 forintért”.
A lóversenyzés világát több filmben és sorozatban viszontláthattuk már. Mitől olyan rabulejtő ez a közeg?
Véleményem szerint azért, mert rendkívül sokszínű, összetett, látványos maga a sportág, tökéletes helyszíne a baráti találkozóknak . A fogadások miatt pedig állandó vibrálás, bizonytalanság van a levegőben. Ráadásul minden korosztály és társadalmi réteg megtalálja benne a szórakozását, legyen szó nézőről, futtatóról vagy tenyésztőről, éppen ezért a lóversenypálya az egyetlen hely a világon, ahol a látogató egyszerre találkozhat a gyári munkással, a királynővel vagy éppen egy filmsztárral. Ehhez még hozzájön a hátország, az istállók misztikus világa, ahol a szakemberek mellett a mindig „jólértesültekkel” is összefuthat az ember.
Kapott egy szinkronszerepet a Befutó című HBO-sorozatban. Örömmel vállalta a szerepet? Hogyan készült rá?
Természetesen nagyon örültem a lehetőségnek, mert ezt a műfajt még nem próbáltam ki. Készülnöm sokat nem kellett, mert a helyi lóversenyriporternek kölcsönzöm a hangom, azaz azt csinálom, mint minden hét végén, azzal a különbséggel, hogy itt tudom a befutási sorrendet. Persze az idegen neveket azért kicsit gyakorolnom kell előtte, hogy minél jobb ritmusban menjen a közvetítés. Szerintem nagyon stílszerű a dolog, hiszen engem mindenki a lóverseny közvetítésekből ismer, és nekem is mindig nagyon tetszett, amikor egy filmben a kommentátornak egy sportriporter adta a hangját.
Biztonyára szakmai szemmel is nézi a sorozatot. Minden szempontól hiteles a Befutó?
Szakmai szemmel tökéletes a film, látszik a készítők jártak már lóversenyen, mert tökéletesen visszaadja ennek a különleges világnak a hangulatát, remekül használják például a speciális „lovis” kifejezéseket. Nem találtam hibát, természetesen a futam jelenetekben kicsit „filmesen” lovagolnak a zsokék, de ezzel nincs semmi probléma, a lényeg, hogy a végén az legyen elöl a célban, akit oda írtak.
.jpg)
A magyar nézőknek azonban szerénytelenség nélkül mondhatom, még lényegesebb, hogy az HBO felkért szakértőnek Seres József mellé, így végre egy olyan lóverseny- film kerül a piacra, amit a hozzáértők is szívesen hallgatnak, és a laikusokat is tanítja a sportág nyelvezetére. Ennek azért van óriási jelentősége, mert például a valaha volt legjobb lóverseny mozifilmet, a Seabiscuit-et (Vágta) sikerült úgy tönkretenni a szakszerűtlen szinkronizálással, hogy jómagam például soha nem bírtam végignézni ebben a formában.
Visszatérve a Befutóra, bízom benne, hogy minél többen nézik majd meg idővel a sorozatot, mert jó reklámot ad a lóversenyzésnek. Mondom ezt annak ellenére, hogy erős benne a szerencsejáték vonal, és az árnyoldalait is látjuk az ágazatnak. De szerencsére szép lassan minden szépsége is megjelenik, a vége pedig frenetikus lesz.
